Dávid Góliát otthonában

Könnyű meccsen zárhatjuk le azt az októbert, amikor nem készült kép Rafa étkezési szokásairól (szomorú), 1-1-re kikaptunk az Atletico otthonában (nagyon szomorú), nyertünk a Levante ellen, de az jobban fájt nekünk, mint a vendégeknek (pre-PSG meccs), 0-0-ra nyertünk Párizsban (bíztató), ki-ki meccset játszottunk Nolitoékkal (Navas - hero in the making) és közben tengernyi sérülttel gazdagodtunk, ill. néhány korábban maródivá lett játékosunk kórházi szerződését hosszabbították meg legendás orvosaink (szégyenletes). Ha a csapat követi a hónapban lejátszott meccsek sormintáját, akkor döntetlen lesz (D, W, D, W, és most jönnek a szigetlakók). Ha a realitásokat is beemeljük a képletbe: végre egy könnyed győzelem is érkezhet. De ne feledkezzünk meg Rafa hosszútávú terveiről... A két csapat közös történelme krónikákat képes megtölteni: 4 meccs a bajnokságban (2000-2002 között), 3 win és egy szoros 4-2 zakó a Real szemszögéből. Átkutattam a webet, az OSZK-t, az NSA adatbázisát és a Hold túlsó felén található idegenek agyhullámait, de semmi egyéb, hivatalos közös találkozót nem találtam. Viszont tudom, hogy a Real átlagéletkora 26,1 év, míg ellenfelünké 28 év. Tehát az Öregfiúk ellen játszunk hétvégén. UPDATE: a fenti sorokat kedden írtam, azóta rátaláltam a teljes head-to-head-re! 62 egymás elleni meccsből 42 Real győzelem, 7 Las Palmas siker (de csak egy a Ligában) és 13 döntetlen; 162-55 a gólarány, a Bernabeuban még nem győzött a vendég együttes. A vendégekről röviden: Lenézném az ellenfelet, ha azt írnám: laza meccs lesz. De nem kezelném a realitások talaján a soron következő 90 percet, ha a hazai győzelmen kívül bármi mást el tudnék képzelni. Átesett egy edző váltáson a 17 év után ismét első osztályú vendég együttes az előző forduló előtt, le is hoztak egy 0-0-át a Villareallal. Végre nem csak a Real Madridtól láttam, hogy b.szott nagy arccal mennek ki a pályára egy “kiscsapat” ellen, mert “úgy is nyerünk”. Soldadoék nagyjából a 83. percben kapcsoltak, hogy “a ‘csába, még 0-0!”. Ritka az ilyen lassú, lötyögős meccs, mint ez volt. (Nem, senki se gondoljon most a Real-Levantéra…) A kanárik két legnagyobb meccse a Sevilla hazai legyőzése (ott Fortuna állt mostani ellenfelünk kapujában), és egy döntetlen a Vigo otthonában (3-3). Ez utóbbi tényleg nagy fegyvertény, mert a 11. perctől emberhátrányban voltak és 2-0, valamint 3-1 után sikerült X-re hozni a meccset. Idegenben ebben a szezonban nem nyertek még. A 18., legjobb kieső helyen álló vendégek 9 meccsen csak 13 gólt nyeltek be, erre mondhatjuk, hogy stabilan védekeznek, csak elől hiányzik a minőség, hogy meccseket is nyerjenek. De érdemes kiemelni az idegenbeli mérkőzéseiket, ahol 4 meccsen 10 gól került a puttonyba - így már más a leányzó fekvése. Mint a jó thrillerekben, itt is van azonban még egy csavar: az ATMA és a Barca ellen idegenben csak egy góllal kaptak ki. Ezek alapján kommentben lehet írni a góltotót. A fekvésről jut eszembe… Meglepő, de a Las Palmas a Real Madriddal együtt a második legkevesebb sárgát szedte eddig össze (19-19, ebben a negatív sorrendben a Barca vezet 15 sárgával). Az ember a tapasztalatai alapján azért azt várná, hogy a gyengébb játékerővel rendelkező csapatok inkább darálják az ellenfelet. Idegenben csak 8 sárgát szedtek be - meg két pirosat. Ebből az egyik a klasszikus ork szerelési kísérlet a pálya egy semleges területén, a felezővonal és a partvonal környékén: labda már rég nincs ott, de hátulról rácsúszva megmutatta Culio, hogy ki a fasza gyerek. A másik piros a vállalható kategória: kapus megpróbálta lelopni a labdát a kiugró támadó lábáról, nem jött össze, de nyert egy alsó lábszárat. Összegezve: nem hentelni jönnek a szigetről. (Védekező/Pragmatikus) Benítez legényei: Jöjjenek azonban bármiért, minden madridista vágya, hogy végre egy támadásban is felszabadult Realt lássunk. Lehet ebből semmi nem lesz, mert ahogy a Levante ellen a PSG jött, úgy a Kanárik után ismét Ibráék következnek. Tehát bőven benne van, hogy Rafa magasról tesz a szurkolók elvárásaira és minimál-üzemmódra állítja a srácokat egy esetleges kétgólos vezetés tudatában. Bár a keret forgatását a szezon előtt sokszor hangoztatta Rafa, a sérülések száma szinte lehetetlenné tette a tervét. Kroos-t külön ki is emelte, miszerint frissen akarja tartani - ehhez képest komoly pihenőt a Granada ellen kapott (fél órát), azóta a lejátszott 7 mérkőzést csere nélkül tolta végig. Talán a felépült (?) Kovacic válthatná ezen a meccsen. Fun Fact I.: 12 év alatt egyszer sem volt sérült Nacho. Vajon mit tolhat? Marcelo a másik olyan játékos, aki minden meccsen kezdőként játszott (kivéve a Malmö elleni BL találkozó). Kétségtelen, hogy kulcsjátékosa Beníteznek, az egyik legjobb támadónk a szezonban (passzainak több, mint 60%-át az ellenfél térfelén hajtja végre, neki van a legtöbb beadása eddig a szezonban), de fontos lenne őt is frissen tartani, jöhetne Nacho a balosra - de nem fog. Van még egy spíler, aki a szezonban még nem volt lecserélve, meg sem említem ki ez a portugál nemzetiségű, többszörös Aranylabda-, Aranycipő-nyertes. Helyette ezen a meccsen kezdhe… ó, ennek a mondatnak nincs realitása. Fun Fact II.: 1,05-ös gólátlaga van a Madrid hivatalos mérkőzésein (310 meccs/324 gól), míg nagy riválisa, a spanyol NAV-nál VIP-belépővel rendelkező L. Messi 0,85-ös átlagnál tart (493 meccs/418 gól). A hét elején-közepén a hírek arról szóltak, Benzema, az utak királya kezdőként játszhat, hogy felvegye a ritmust a BL-re, ez volt talán a legjobb hír. Azonban tegnap Benítez már azt mondta, nem fog játszani a francia. Pepe Ramost váltja és talán Gólpasszkirály Lukas Vaskéz vagy Jesé helyett Szomorú Isco ismét kezdeni fog. Aranygyermekünk viszont hiába épült fel a Klub kötelékein belül, Jose Pekerman be fogja hívni a soron következő két selejtezőre - a nyakamat rá, hogy sérülten kapjuk vissza Jamest. Vajon mikor látjuk őt habfehérben játszani? Itt muszáj megjegyeznem, mennyire átláthatatlan, követhetetlen, melyik játékosunk hol tart a felépülésben. A tegnap délelőtti edzésen Arbi és James labdás gyakorlatokat végzett - ma mindketten "sérülés vagy elővigyázatosság" címszó alatt kikerültek a meccsre készülő keretből. Kovacic - aki részben labdás gyakorlatokat, részben speciális edzésmunkát végzett - ott van a keretben. Bárki is lép pályára a Realban, ezen a meccsen nem a taktika, nem a technika (és reméljük nem a bíró) fog dönteni, hanem az attityűd. A kiesés ellen küzdő, a liga legkisebb költségvetéssel bíró klubja ellen a hozzáállás lesz döntő fontosságú. A Las Palmas hozzáállásáról ne legyen kétségünk - ők betolhatják a buszt és kontrázhatnak, vagy nyílt sisakos küzdelemben véreznek el. Nincs veszíteni valójuk. A PSG elleni mérkőzésre is figyelve, legkésőbb a biztos előny birtokában egy alapjáraton működő hazaiak fogják fényezni a labdát a lefújásig.

"We did what we had to do"

A fenti idézet Iscotól van, a mérkőzés után nyilatkozta. Tökéletesen leírja a Real Madrid tegnapi terveit: gyorsan kialakítani a magabiztos előnyt, aztán a sérüléseket elkerülve letudni a meccset, a PSG-re gondolva. Összejött. Ez a meccs sokat nem érdemel. Engedjetek meg egy gyenge hasonlatot: péntek este kezdtük a benti, téli teremfocis időszakunkat. Egy másik, általunk korábbról nem ismert csapattal béreljük a termet 60 percre. Ez volt az első meccsünk. Negyed óra múlva elszállt minden motiváció, hogy mi ott most naggggyon odategyük magunkat - addigra már 6-0 volt. Végül egy óra alatt 3 gólt kaptunk, és legkevesebb 20-at lőttünk. Nem volt jó érzés játszani, mert az ellenfél nem késztetett komolyabb teljesítményre. A Real tegnap nyerhetett volna 7, 8, 9 lőtt góllal is, de ők a kétgólos előny birtokában már a PSG-re tartalékoltak. A vendégek nem voltak képesek komoly ellenállás kifejtésére, bár találtak egy gólt, ahol Nacho, Casemiro és Marcelo is hagyta a saját emberét, a beívelt labdára három támadó érkezett szabadon. Casillát talán elő lehet venni emiatt, de az egész meccset figyelembe véve volt pár szép védése (vagy pózolása a fotósoknak), jól teljesített. A Real a lehető leghamarabb gólt akart szerezni, az első három percben csak Kroos-ék birtokolták a labdát, a gól mégis abból alakult ki, hogy megkapta a játékszert a vendégcsapat. A kapus kirúgása pillanatában hét madridi játékos volt a vendégek kapujától 35 méteren belül. Ez annyira megzavarta a sárga mezeseket, hogy eladták a labdát, Casemiro pedig gyönyörűen játszotta meg Iscot, aki higgadtan értékesítette a helyzetet. (Kázmér a győzelmet a meccs után mindannyiunk kedvenc Gutijának ajánlotta. Isten éltesse utólag is a ki nem teljesedett Zsenit!) Ezzel meg is volt a meccs, visszaállt a csapat, az első félidőben volt pár kontralehetőségünk, sőt, egyszer majdnem gólt is szereztünk belőle (Isco). Aztán jött a vendég gól - ami annyira meghatott engem és a barátaimat, akikkel néztem a meccset, hogy rezignáltan megjegyeztük: még a félidő előtt ismét két gól lesz a különbség. Annyira egyértelmű volt. Jesé pedig élt is a lehetőséggel, felvállalta a párharcot és szépen kilőtte a hosszú alsót. Ez az a Jesé, akit megszerettünk. A második félidő meg... maradjunk annyiban, le kellett játszani. Néha mindkét csapat eltévedt az ellenfél kapujáig - a Real még intenzíven is kezdte ezt a játékrészt - de egyik csapat sem akart már sokat a meccsből kihozni. A Madrid hagyta a vendégeket is játszani: sikeres passzok száma 525-472. Ami szót érdemel még, az a kezdőben helyet kapó Kroos - ezek szerint Kovacic mégsem volt teljesen fitt. Valamint Benítez kései cseréi - ha már pihentetni akar, akkor cseréljen időben. Részemről ezzel le is zárom a tegnapi eseményt és áttérek a köz véleményére. Köszönöm a válaszaitokat az előző poszt végén feltett kérdésre. A témakör elég régóta érdekel, mert sok külföldi szaklap és véleményformáló, ill. Blanc is védekezőnek tartja Benítez Madridját. Meglepett, hogy nálunk is kevesen gondoljátok, hogy Rafa támadó felfogásban játszattja a csapatát. A szavazók 14%-a szerint támadó filozófiát követ Benítez, míg 36% szerint védekező. Őszintén érdekel, hogy miért alakult ki ez a kép. Kommentben beszélgessünk még erről, mert a tegnapi meccsről sokat nem lehet. Én azt látom, hogy egy sokkal jobban megszervezett védekezés mellett ugyanannyit támadunk, mint Ancelloti alatt, de másképp. Szerintem Rafa támadó focit játszat a csapatával. (OK, aláírom, hogy nem annyira támadót, mint Zdenek Zeman csapatai... 1 védő, 1 középpályás, 8 támadó.) De akkor miért alakult úgy a voksolás, ahogy? Talán mert sokat nyom a latba a vizuális hatás (meg a média): amikor a képernyőn nem látjuk a letámadást az ellenfél térfelén, nem látunk dinamikus támadásokat (hovatovább: kotrákat), akkor hajlamosak vagyunk inkább nem támadónak tekinteni egy csapat játékfilozófiáját. Főleg ha 9 meccs alatt csak 3 gólt kap a bajnokságban és azt látjuk, hogy a kapusunk többet van a levegőben, mint Superman és Vasember együtt. Pedig nem is olyan régen tárgyaltuk ki, hogy a tavalyi évhez képest idén minimálisan több lövés érkezik a kapunkra, csak Navas Ikerrel szemben dolgozik is - és sokszor látványos mozdulatokkal. Ez viszont megint azt erősíti sokakban, hogy magunkra engedjük az ellent, védekezünk. (Az alábbi képeken a mostani és Carlo két évét láthatjátok - az adatok meccsenkénti átlagot jelentenek.) A látvány alapján néhányan mondhatják, hogy a Real Madrid most védekező focit játszik. De látvány gyakran illúzió. (Lásd még: számos Barca-szurker és egyéb focit kedvelő a nagyesküt rátenné, hogy Pep alatt a Barca végig támadófocit játszott, pedig számtalan magyar és külföldi oldalon bebizonyították már, hogy legkésőbb a 2010/11-es szezontól a labdajáratással nem a gólszerzés, hanem a bekapott gól elkerülése volt az elsődleges célja - ezt a csapat passzainak vizsgálatával el lehet dönteni.) Aztán itt vannak a számok, amelyek alapján a La Ligában nincs támadóbb csapat a Real Madridnál. (A képeket a Las Palmas elleni mérkőzés előtt készítettem - 9 lejátszott bajnoki összesített adatait látjátok.) Tény,hogy a csapat rengeteg helyzetet dolgoz ki, de nagyon gyenge a helyzetkihasználás. Vajon, ha az jobb lenne, több gólt szereznének a srácok, akkor többen gondolnátok, hogy támadó focit játszunk? Korábbi edzőnk, Mourinho és Benítez néhány kritikus pontban nagyon hasonlít egymásra (számos másban meg eltérnek): taktikailag mindkettő kiemelkedik a jelenlegi mezőnyből, mindketten szeretik a játék egészét a meccs előtt felvázolni a játékosoknak, hogy azokat ne érje semmilyen meglepetés (Fun Fact: a Real az egyetlen csapat a bajnokságban, amely még nem került hátrányba, amit csak a szerencsére fogni felesleges, kellett oda a felkészítés is.) Hasonlóan gondolkodnak a védekezés fontosságáról, azonban Mou szinte csak a labda nélküli védekezést gyakoroltatja be csapataival, ezt Benítez is megtette (Rafa - PSG) de(!) Rafa szeret labdával is védekezni (Rafa - ATMA). Ha Mourinho alatt a Real a világ legjobb kontracsapata volt, azzal azt is mondjuk, hogy alapvetően védekező játékfilozófiát használt (aki kontrázni akar, annak elsődleges célja a védekezés és labdaszerzés a saját védekező zónájában). Bajnoki évében mégis, rekordot jelentő 121 szerzett góllal zárt a csapat (Amely csapat ennyi gólt szerez, az csak támadó szellemiségű lehet, ugye?).

Megint egy Navasszal voltunk jobbak

Abszolút ambivalens érzéseket generált bennem a meccs, és a találkozó folyamán igen gyakran keveredtem pertuba a szentekkel. A három pontot elhoztuk, de tényleg nem a mindig elégedetlen és a folyamatosan tökéletesre törekvő, beszólogató átlag szurkoló beszél belőlem, amikor azt mondom, vannak azért kételyeim is gazdagon a meccsel kapcsolatban. Összefoglaló következik. A sok sérült miatt a fogadóirodák nemigen közöltek volna oddsot a kezdő csapatunkra. Gyakorlatilag más variációja nem nagyon volt Beníteznek, mint amit a pályára küldött. Nagyon sok mindenben igazam volt (na, nem annyiszor, mint Besenyő Pista bácsinak), de Danilo megítélésében tévedtem. Nagyon is sokat járt fel a szélen, viszont a védő feladatát abszolút nem tudta maradéktalanul megoldani. Pechjére az ő oldalán játszott Nolito. Ha azt mondom hülyét csinált belőle (meg a komplett védelemből is időnként), nem túlzom el. De haladjunk sorjában! Rögtön látszott, hogy a Celta komolyan gondolja ezt a meccset, de könyörgésünk meghallgattatott, s egy viszonylag korai góllal átalakítottuk a hazaiak forgatókönyvét. Jesé egyébként nem túl pontos passza végül jó lett Cének, és jobbra megtolva a labdát, bevette a hazai kaput. Benítez nem gondolta - meg mi sem -, hogy ezek után nyugodtan kispadra lehetett volna száműzni a portugál reklamálógépet. Nem nagy túlzás azt állítani, hogy kb. ennyit tett hozzá a meccshez. Ha van bennünk egy szikrányi objektivitás, nem hallgathatjuk el, hogy a második gólunkhoz arcpirító hazai védelmi hiba kellett. Hadd ne írjam ide, mit mondott volna Mészöly Kálmi bá' erről az elcseszett tolódásról, de tény, hogy Danilo olyan üresen érkezett meg a 16-oshoz, mint a rántotthúsos kocsi az árvaházból. Szépen értékesítette is helyzetét. Ekkor megfordult a fejemben, hogy talán ez a gól megváltoztatja majd a sorsát nálunk, de sajnos volt még hátra temérdek idő. A hazaiak rohamai rendre elhaltak Navas védéseiben, aki egyébként god módban tolta végig a 95 percet, de ne egy ilyen sima kis istenbe gondolkodjuk, sokkal inkább egy beszpídezett nyolckarú síva istenség tudott volna a helyében így odaérni a labdákra. Egyrészről elképesztően jól helyezkedik, mindig ott áll, ahol lenni kell, ahonnan egyáltalán van esélye elérni a labdát, és el is éri azokat. Öt hatalmas bravúrja volt. Aki erre fogékony, nyugodtan elkezdheti jegyzetelgetni, hogy hány pontot köszönhetünk majd neki ebben a szezonban, most minimum 2-t oda lehet írni a neve mellé, de a 3 se lenne elrugaszkodott csacsiság. A másik játékos, aki feltétlenül nagy dicséretet érdemel, az Mercelo. Nagyon rég volt ennyire jó meccse. Olyan volt, mint Neo, aki a végére pontosan tudta, hol vannak és mit akarnak az ügynökök, és mindig egy lépéssel előttük tudott lenni. Bejátszotta a baloldalt és még védekezni is visszatért néha. Igaz, a Celta ezen a napon nagyságrendekkel veszélyesebb volt a baloldalán. Ez semmit sem von le Marcelo támadásban mutatott totális kiszámíthatatlanságából, szép cseleiből, pontos és fontos passzaiból. Azt se feledjük, miután Nolito a vége előtt nem sokkal ránk hozta a frászt, ismét a kis brazilunk volt az, aki gondoskodott arról, hogy, aki majd egyszer csupán az eredményből akarja megítélni ezt a mérkőzést, igen nagyon melléfogjon. Itt van nekünk ez a stratégiai három pont egy olyan csapat otthonából, mely simán a Liga dobogóján lehet a végelszámolásnál, és képtelen vagyok maradéktalanul örülni neki. Egy 10 emberrel maradt ellenfél ellen számtalan alkalommal vezethettünk kontrát, és ezek rendre valami végtelenül idegesítő, ütemtelen labdatoszogatásban végződtek. Itt van, küldöm a fiúknak megtekintésre, hogyan kell egy gyors, hatékony kontrát levezényelni: A Celta számtalanszor felkínálta a lehetőséget, hogy amúgy farkasnorbisan lezárjuk a meccset, de mintha már nem tudnánk, hogyan kell egy jó passz alanyát és az időpontot megfelelően kiválasztani, hogy az a kontra veszélyesen továbbgördüljön. Öregszem, és ezek a megoldások már kihozzák a horogkeresztjeimet. Már meccs előtt el kell pakolnom a kézigránátokat, mert időnként a tv felé indítanék egyet-egyet. El kell járnom a közös meccsnézésekre, mert ott simán elhagyhatják majd a testemet azok a mondatok, melyek ma a mellettem ülő, őszi szünetét élvező fiam kérdő tekintete miatt belém szorultak. Úgy járok, mint a "Halálsoron" c. film nagy melákja, akiben ha benne marad a magába szívott sok gonoszság és betegség, akkor maga is rosszul lesz tőle. Tudjuk be a beszorult rosszindulatnak, hogy simán ráfizetnék 20 millió eurót MOST AZONNAL egy CR7 - Nolito csereügyletre. Igen, akár hányszor átgondolom. Igen. Beérett a srác, igaz jó későn, mert már 29 éves. Csapatember. Írhatnám csupa nagybetűvel. Ha pár évvel fiatalabb lenne, biztos lennék benne, hogy a következő szezonban egy európai elit bajnokság nagy csapatában rúgná a bőrt. Csakhogy túl van már a Valencián, a Barcán, a Benficán. Most a Barca megint vinné... Ezeknél a nagy zsugás cselgépeknél az egyik leghatékonyabb védekezés megakadályozni, hogy eljusson hozzá a labda. Lezárni a passz sávokat, külön őrzőt ráállítani, ellehetetleníteni, MEGELŐZNI! Ha már nála a labda, sokszor késő. Akkor viszont minimum ráduplázni. Hogy Nolito egész meccsen fickándozhatott, az hatalmas luxus. A Celta nagyon jó kis csapat, csak félő, hogy ez az év áll rendelkezésére, hogy egy jó eredmény kiszaladjon. Sajnos nagy az esély rá, hogy a szezon után szétszedik, elviszik a legjobbjait. A Real a rendelkezésre álló kerettel is jól kezdte a meccset és irányította a találkozót, aztán a rangadó második felére kicsúszott a kezéből a kormányrúd. Ha nem Navas védi a kapunkat, akár még vereség is lehetett volna a vége. Benítez valamennyire kényszerben volt a cserékkel, de a Modric-Nacho váltás, és azt követő szerkezeti váltás majdnem a meccsbe került. Borítékolható volt, hogy a végét a hazaiak bírják majd jobban, erre nem a középpálya szétrobbantásával kellett volna készülni. Isco viszont jól szállt be, több gólt is szerezhetett volna. Remélhetőleg hamar rendeződik a szerződése, hogy kizárólag a játékára tudjon koncentrálni.

Vigyázó szemetek Vigóra vessétek!

Azt gondolom, hogy az eddigi legnehezebb és legfontosabb bajnokinkat kell megvívni szombat délután a Balaídosban. Amikor utoljára ilyet írtunk, akkor Bilbaóba készültünk, de ez most annál is nehezebbnek ígérkezik. Itt az első meccs, amikor igazán szívhatjuk a fogunkat a sérültek miatt. Beharangozunk. A bajnokság ilyen szakaszában talán még korai kijelenteni, hogy most a Celta a két évvel ezelőtti Atletico, de már egyre kevesebben hadakoznának a felvetés ellen. Minden kétséget kizárólag a Liga idei meglepetés-csapata a vendéglátónk, mely kísértetiesen hasonló utat jár be eddig, mint a Real Madrid. Három döntetlen mellett a többi meccsüket megnyerték. Olyan jó lenne, ha azt lehetne mondani, hogy eddig könnyű volt a sorsolásuk, de ennek épp az ellenkezője igaz. Úgy tűnik, a hogy a fontos találkozókra remekül koncentrálnak. Verték a múlt heti éllovas Villarreált idegenben, ugyanígy bántak el a Sevillával a saját otthonában. Aztán oktatták a Barcát egy emlékezetes 4-1-es találkozón. A döntetleneket a Getafe, a Las Palmas és az Eibar ellen szenvedték el. Ismerős? A vezető négyesből már csak mi maradtunk hátra, mint ellenfél, biztosan nem kell különösen hangsúlyozni, mennyire fontos lesz ez a találkozó mindkét gárdának. A Celtában nincsenek világsztárok, de Nolito spanyol válogatott (a hírek szerint vinné a Barcelona), és Aspas az a 9-es most, akit nem hiszem, hogy ne fogadna el bármelyik Liga csapat. A Celta Vigo feltámadása Luis Enrique edzősködése idején kezdődött el. A csapat sokkal támadóbb felfogásban kezdett játszani, LE összerakta és pontos feladatokkal ruházta fel a gárdát. Most Berizzo legnagyobb érdeme az, hogy tovább tudta vinni ezt a vonalat, és már tavaly is játszott remek meccseket a Celta, az idén egyértelműen a liga egyik legkiegyensúlyozottabb csapata lett. Az összevetésben a Real Madriddal két nagyon fontos tényezőt kell megemlíteni. A nemzetközi kupákban nem érdekeltek, tehát alapvetően pihentebbek, mint a királyi gárda. A másik fontos tény (talán összefüggés is van) az, hogy utoljára augusztus közepén volt sérült játékosuk, a cserekapus, Ruben Blanco, akit akkor műteni kellett, de már ő is teljes edzésmunkát végez a csapattal. Tehát hétről-hétre a legjobb csapatukkal állhatnak fel, kizárólag taktikai megfontolások alapján forgathatja a csapatot Berizzo. Erre azért irigykedhetünk egy kicsit. Hogy az orvosi stábjuk sokkal jobb, vagy ennyit jelent, hogy a játékosaik sokkal kevésbé vannak kifacsarva, azt nehéz megmondani, de valószínűleg mindkettő fontos. A Celta megmutatta, hogy még a Mourinho féle Real is megirigyelné azt a gyilkos kontra ösztönt, ami a Berizzo-alakulatban munkál. Az összes olyan csapatot lemészárolták, mely "majd mi megmutatjuk" stílusban, ki mert támadni ellenük. Általában a magabiztosabb gárdák, mint Barca, a Sevilla és talán a Villarreal is ide sorolható. A kisebb csapatok, melyek betolták a buszt, sokkal nagyobb fejtörésre késztették a keltákat, ez alól a Las Palmas elleni 3-3 a kivétel, amikor a Celta védelme nem állt a helyzet magaslatán - azért a három bekapott gól beszédes. Szóval bizton számíthatunk arra, hogy a Celta nem fog feltétlenül nekünk esni, és lesni fogják a gyors kontrák lehetőségét. Nagyon nagy érvágás, hogy Carvajal, nem tud pályára lépni, mert mind védekezésben, mind támadásban hiányozni fognak a skilljei. Marcelo ezúttal nem engedheti meg magának, hogy ajándék labdákat osztogasson az ellenfélnek, mert nagyon súlyos következményei lehetnek. Danilo, Varane és Ramos sebességére nagyon-nagy szükségünk lesz, és felelőtlen elől maradások egyszerűen megengedhetetlenek. A középpályán Casemirónak feltétlenül kezdenie kell, nem tudom elképzelni, hogy ezt másképp lássa Benítez. A védekező középpályán fog eldőlni ez a meccs, ha ott nem tudnak rajtunk átrohanni, akkor komoly támaszt fog kapni a védelmünk. A Celta stílusa miatt nagy esély van arra, hogy a Real sok sárgát gyűjt, fontos lenne a piros lapot elkerülni - mert az is megpecsételheti a meccs sorsát. Nagyon jó lenne, ha Modric bírná az egész meccset, mert ő meg fogja azt a pár 100%-os ziccert teremteni, amiből most kötelező lenne nagyon jó százalékkal értékesíteni párat Cének, Jesének, vagy Vasqueznek. (Elől ennyien vagyunk, plusz a tapasztalatlan Borja Mayoral és slussz!) Ráadásul Modric védekezésben is igen aktív, nélküle egész más lenne a csapat. Isco továbbra is szerződéshosszabbításra vágyik, nagyon elégedettlen a fizetésével, pl. Ramos pont ötször annyit keres, és még Arbeloa fizetése is több, mint az övé. Cé óta tudjuk, hogy ha egy játékos "szomorú" akkor szarik az egészre nem teljesít jól. Ezt kristálytisztán látjuk Iscónál. Iszonyatos érvágás, hogy nincs Bale, Benzema és James sem. Azért így a variációs lehetőségek erőteljesen korlátozottak. A statisztikák minket támogatnak, ha épp azt emeljük ki, hogy a Celta elleni meccseink döntő hányadát nyerjük, vagy hogy Cé átlagosan 1,6 gólt ver nekik meccsenként. Sajnos mostanában se nem ezt a Celtát, se nem ezt a Cét látjuk. Nagyon nehéz, taktikailag is komoly összecsapást várok, ahol a megelőző meccseken mutatott helyzetkihasználási mutató biztosan kevés lesz. Egy újabb vizsgafeladat Beníteznek, s egy újabb vízválasztó meccs a csapatnak. Hiába vagyok optimista, tény, hogy ez a meccs most több szempontból is rosszkor kerül megrendezésre. A szerdai utazgatásos, fontos BL meccs óta kevés idő telt el, kevésbé tudott a gárda regenerálódni. A csapat összeállításban a sérültek miatt nagyon kevés a lehetőség. Se Modric, se Ramos nem 100%-os, pont ez a két játékos az, akik szerepe kiemelten fontos. Cé meccsek óta nem találja a góllövő cipőjét, s két oldalán Jesé és Vazquez nem lenne első számú választás, ha nem lenne ennyi sérültünk. A jobb oldali támadások nagy részét feladjuk, mert Carvajal helyett Danilo játszik, aki egyelőre csak akkor oldja meg nagyjából a védekező feladatait, ha megtiltják neki az előrefutásokat. Így meg béna kacsa a jobboldal. Tudom, hogy még a gondolatért is statáriális kivégzés jár, de ezúttal TILOS KIKAPNI! felkiáltással küldeném fel a csapatot, amibe egy kicsit visszábbvont, és eleinte védekezőbb felállás is beleférne. A két szélső támadónk kissé még tapasztalatlan, de kétségkívül gyors, és Cével kiegészülve, Modric, Kroos és Casemiró hosszú labdáival kiugratva, lehet, hogy saját fegyverüket sikerülne a fejükhöz szegezni - s lőnénk kontrából 1-2 gólt. Felállt, szervezett védelem ellen komoly gondjai vannak a Celtának (ahogy sok más csapatnak is gyakran). Nagy csatára, éles meccsre számítok, s ha végre jól kihasználva a lehetőségeinket 3 ponttal távoznánk a Balaídosból, ez akár az a 3 pont is lehetne, amire majd büszkén mutathatunk rá az utolsó forduló után. Ne feledjük, mennyire fontos az élcsapatok elleni mérleg. Márpedig a Celta idén élcsapat lett. A következő játékosokat nevezte Benítez: Navas, Casilla, Yañez; Varane, Ramos, Nacho, Marcelo, Danilo; Kroos, Casemiro, Kovacic, Modric, Isco, Cheryshev, Llorente; Ronaldo, Jesé, Vázquez és Mayoral.

A tökéletes 0-0

Azt hiszem, mondhatjuk, hogy jól sikerült a kis párizsi randevúnk. A kellemes szájíz megvan, a srácok megcselekedték, mit megkövetelt a Madridi Merengués népe a haza. Igaz a francia lánykával már akadtak gondok, tipikusan az a csaj volt, aki kívülről bombanő, de a várva várt aktus közben kiderül, hogy egy tipikus fap*na frigid. Ez van, nekünk legalább jó volt! Na de a továbbiakban nézzük a futball nyelvén, hogy mi is történt! A hasonló szezon eleji meccsek után, mikor még nincs kialakult képünk a csapat erősségéről, (mert éppen új edző érkezett, vagy kicserélődött a középpályánk kétharmada), találkozunk egy topkategóriás ellenféllel és sérülésektől tizedelve is minimum pariban vagyunk velük, akarva-akaratlanul is felvetődik az emberben a kérdés, hogy most akkor mi voltunk jók, vagy az ellenfél teljesített mélyen tudása alatt. Talán a mindkettő a helyes válasz. Egyáltalán a Real Madrid esetében egy gólnélküli döntetlennél mondhatjuk azt, hogy jók voltak? Az előjelek után és a mutatott játék alapján abszolút! Szerintem nem vagyok egyedül vele, akik többet kaptak a meccstől, mint amennyit vártak. Nagyszerű volt megtapasztalni, hogy ebben a csapatban, a fél kezdő hiányában - még egy kimondottan erős(nek ítélt) ellenfél otthonában is - van tartás. Pedig még gyengébb egyéni teljesítmények is akadtak a csapatban. Elsősorban Iscóra gondolok itt, aki önmagához képest, de általánosságban is elég gyengén muzsikált. Tőle azért sokkal több kéne, mert állítólag egyszer James is felépül és akkor már vajmi kevés esélye lesz beverekednie magát a kezdőbe. Persze nem mintha az ő esetében a jó forma garantálna bármit is, de jelen pillanatban biztosan nem okozna fejtörést Benítez mesternek(?), hogy melykőjüket jelölje a kezdőbe. Elhiszem, hogy nem tesz jót neki, hogy a sérültektől függően ide-oda pakolgatják, de korábban tökéletesen megoldotta a feladatot. Ahogy láttam a Jesé-Vázquez páros megítélésénél két csoportra szakadt a tábor. Valaki Jesét látta jobbnak, valaki Vázquezt, valaki meg mindkettőt egyaránt súlytalannak. Na, jó akkor három. Én azért Jesét mindenképp jobbnak ítéltem, szerintem már-már a sérülése előtti szintjén játszik mostanában, ahogy a PSG ellen is nagyon együtt élt a támadásokkal. Igaz egyetlen nagy helyzetét kihagyta, de nem hiszem, hogy ott ő hibázott volna, egyszerűen remekül zárta a szöget a kapus. Vázquez ugyanakkor nem játszott jól megítélésem szerint. Bár lehet, hogy neki kicsit visszavontabban kellett játszania és én kerestem rossz helyen - a támadóharmadban - mivel ott nagyon ritkán tűnt fel. Egyszer ő is nagyon jól érkezett, de miután borzasztóan vette át a labdát, oda is lett a nagy lehetőség. Viszont mindkét csapatot figyelembe véve ő futotta a legtöbbet. 12 kilométert. Bizony. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én meglehetősen ritkán szoktam maratoni futást nézni. 1-2 éve nagy divat lett, hogy a megtett métereket számolgatják a meccsen, de ezt még a labdatartásnál is értelmetlenebb és veszélyesebb statisztikának tartom. Ahogy pusztán a labdabirtoklás alapján nem lehet megítélni egy csapat teljesítményét, úgy a megtett méterek alapján sem lehet egy játékosét. Érdekesnek, érdekes, de sokakat félrevezethet. Persze voltak kifejezetten jó teljesítmények is. Kroos, Marcelo, Ramos, Varane és talán még Casemiro is kiválóan játszott. A PSG támadói nem is zavartak sok vizet. Talán Navas is lehozta első meccsét a szezonban bravúr nélkül. Jóformán csak egy Matuidi lövést kellett hárítania, de az is középre tartott. Úgy látszik, Kroos végre maga mögött hagyta gyengébb formáját, de ehhez talán az is hozzájárul, hogy Casemiro több szerepet kap mostanában és így egy kicsit közelebb került a kapuhoz. Remélem nem csak brazil kollégája és a régi-új szerepköre van rá ilyen hatással és akkor is kiválóan fog teljesíteni, mikor mindenki egészséges (hahaha, jó vicc) és visszatér a gálakezdő. Bár már olyan hangok is megjelentek, hogy azt a bizonyos kezdőt a Modric-Kroos-Casemiro középpályával jobban el sem tudnák képzelni. Van benne valami. Persze ez science fiction kategória. Varane-nak pedig még mindig jót tesz, ha egy tapasztalt védőtárs van mellette, olyankor mindig sokkal jobb teljesítményre képes, akár Ramos, akár Pepe legyen a párja. Ilyenkor még az is gyakran előfordul, hogy még jobb is, mint az öregek tapasztaltabbak. Na és akkor térjünk rá kicsit az ellenfélre. Bár az illem úgy kívánta volna, hogy velük kezdjem a posztot, de a mérkőzésen is csak vártam és vártam, az általam is túlsztárolt PSG-t, de nem nagyon akartak megérkezni a meccsbe. Kb. az utolsó 5 percben kaptam azt, amire számítottam. Nem mintha szomorkodnék miatta. Az első félidőben, a kezdeti néhány lagymatag támadásukat leszámítva nem sok közök volt a találkozóhoz. Majd a szünetben tapló fokozatra kapcsoltak, de arra azért ügyeltek, hogy Navas ne szakadjon meg a kapuban. Verrattit pl. nyugodtan ki lehetett volna szórni második sárgával. Ezzel együtt fokozatosan kezdték átvenni az irányítást, hogy aztán az említett utolsó 5 percre beszorítsák kedvenceinket. Ehhez kellettek a cserék is, mert a Lucas Moura-Pastore-Lavezzi hármas érezhetően lendületet hozott a csapatba. De főleg a 67. percben beálló Moura és Pastore, akik a madridi távozása óta tudása alatt teljesítő Di Mariát és a tipikus befejező csatár létére szélsővé száműzött Cavanit váltották. Lavezzi a 80. percben érkezett, a szemmel láthatóan túlfűtött Varratti helyére, miután Blanc úgy gondolta, hogy inkább ő küldené el a fiatal olaszt idő előtt zuhanyozni, még mielőtt a játékvezető tenné. Talán éppen a bizonyítási vágytól égett, ha hihetünk a pletykáknak, miszerint a Realba vágyik. Viszont a PSG-ben is akadt azért egészen jó teljesítmény, állítólag. „Nagyon jól teljesítettem a Real Madrid ellen, bár igaz, hogy tiszta gólhelyzetem nem volt.” – állítja magáról Őszerénysége. Persze Ibrát sem szabad mindig komolyan venni, szerintem most is csak nagyot akart mondani. Mindenesetre el sem merem képzelni, mi lenne itt a blogon, ha ilyen halovány produktum után CR nyilatkozott volna hasonlót. Gyanítom, még Dolores asszony is csuklana. Egy két jól irányzott könyökösön kívül, nem nagyon emlékszem másra Rettegett Zlatantól. Ez meg elég gyér, de a jótól egészen biztosan távol áll. Azt hiszem védekező csapatunk szépen mutatkozott be a franciák mesterének. Egy defenzív gárdától nem is rossz ez a 17 kapura lövés idegenben, főleg, ha eközben a vendéglátó csak tízszer próbálkozik. Na, de már megint úgy „beszélek”, mintha porba tiportuk, megsemmisítettük, kivégeztük, megaláztuk, meggyaláztuk volna az ellenfelet, ehelyett meg lehoztunk egy 0-0 –t. Na, de milyen 0-0-t? A legszebbet a háromból, amit játszottunk idén a 11 meccsünkből… De legalább, most nem nagyon maradt hiányérzetünk a meccs után. És a remény is ott van még, hogy a visszatérőkkel lesz ez még jobb is. Mindenesetre erre az alapra lehet építkezni, hisz eléggé stabil lábakon áll!

Csoportdöntő: I. felvonás

Már a BL-szezon kezdete előtt lehetett sejteni, ami a harmadik fordulóra már tisztán körvonalazódott is, hogy a Real Madrid – PSG párharcon fog eldőlni az A-csoport továbbjutóinak sorrendje. Az izgalomra tehát csak az adhat okot, hogy most megtudhatjuk, mire is képesek kedvenceink egy igazi top csapat ellen. Az előjelek nem éppen nekünk kedveznek, de mi vagyunk a Real Madrid és a Real Madridnak minden mérkőzését meg kell nyernie, nem igaz? Lapozás után mérlegelünk. (Szolg. közlemény: a poszt realpats kolléga munkája, de a technika ördöge rútul kicseszett vele, és mivel nem tudott bejelentkezni az admin felületbe, a beszerkesztést én csináltam.) Nem feltétlen. Mindent mérlegre téve, idegenben jó a Zix alapon, most tökéletesen megelégednék egy döntetlennel is (vereségben azért mégse gondolkodjunk), tudva, hogy a hétvégi „BL”- összecsapás sokkal fontosabb. Ezt is megértük, hogy a soros BohócLiga mérkőzés fontosabb, mint a PSG elleni meccs és még csak nem is a Barca ellen játszunk. Na de előtte még itt van nekünk a párizsi randevú, amiről azért csak jó lenne kellemes szájízzel távozni. Ami a Paris Saint-Germain gárdáját illeti, köszönik szépen, minden a legnagyobb rendben náluk. Sorra darálják le ellenfeleiket a bajnokságban. Igaz, nekik is becsúszott már két döntetlen, de jelen pillanatban közvetlen üldözőik a kevésbé rettegett nevű Angers és Caen, de már ők is 5-5 ponttal vannak lemaradva. A nagynevű riválisaik meg éppen a béka bizonyos testrésze alól keresik a kiutat, egyelőre kevesebb sikerrel. Legközelebb a Lyon van hozzájuk, 10 ponttal lemaradva a 6. helyen. 10 forduló, 26 pont, 2 döntetlen, 21-5-ös gólkülönbség. Maradjunk annyiban, hogy elég kicsi az odds a PSG végső győzelmére, ha egyáltalán még lehet rá fogadni. Azzal mindenki tisztában van, hogy CR a napokban lett a Real Madrid legeredményesebb gólszerzője, most már a hivatalos számítást is figyelembe véve, 324 góllal, de arról már valószínűleg kevesebben tudnak, hogy körülbelül ezzel egy időben Ibrahimovic is megdöntött egy ugyanilyen rekordot a PSG színeiben, 110 góllal megelőzte Paulétát az örökranglistán. Meglepőnek tűnhet, hogy a PSG-nél harmadannyi gól is elegendő volt a csúcsdöntéshez, de ha figyelembe vesszük, hogy egy 1970-ben alapított klubról beszélünk, akkor talán már érthető. Mire a PSG megalakult, a Real Madrid már megszerezte a BEK/BL serlegeinek felét. Ezzel szemben a párizsi együttes első győzelmére hajt, de egyelőre még csak a BL elődöntőjét jelölték ki célul, ami Blanc maradásának is feltétele egyben. A keret minőségét tekintve erre meg is van minden esélyük. Nasser Al-Khelaifi rövid idő alatt kiváló csapatot épített. A PSG-nél sokkal tudatosabb és nyugodtabb szakmai munka folyik, mint testvérklubjánál – ha lehet így nevezni - a Manchester Citynél. Abszolút szembeötlő, hogy míg Khelaifinak valóban szívügye a futball, minden eseményen, sorsoláson, gálán feltűnik, az arca mindenkinek ismerős lehet, addig az emirátusok béli kollégájára rákeresve jómagam is megdöbbentem, hogy valóban ő lenne a nagy Manszúr sejk. Megint csak Khelaifi futball iránti elkötelezettségét támasztja alá, hogy ő maga a megalapítója és vezetője a BeIN Media Group-nak, akiknek a legjobb minőségű streameket köszönhetjük. Allah áldja Khelaifit! De emellett más sportokban is jeleskedik ez az aranyember, elsősorban teniszben, ugyanis, mint kiderült, a qatari Davis kupa csapat második legeredményesebb tagja, rögtön Khalfan szultán mögött. Kicsit gyanús nekem, hogy itt is hasonlóan működnek a dolgok, mint Wadiyában. Visszatérve a PSG csapatára, idáig a BL-ben sem lehet rájuk panasz, sikerrel abszolválták a Malmö és Donyetsk elleni rutinfeladatot, így az eddigi eredményeket tekintve igen csak hasonlóan teljesítenek, mint a Real. Egy valamiben azonban jelentős a különbség köztük, mégpedig a sérültek számában. Ellenfelünk egyedüli hiányzója(?) David Luiz, aki valószínűleg még nem lesz bevethető a mai mérkőzésen, állítólag Verrattival volt még kisebb probléma, de ő feltehetőleg ott fog szívóskodni a pálya közepén. A hétvégi bajnokin, akit csak lehetett, pihentetett Blanc, így most frissen és üdén vethetik bele magukat mai mérkőzésbe. Várható kezdőcsapatuk: Trapp – Maxwell, Marquinhos, Thiago Silva, Aurier – Motta, Verratti, Matuidi – Di Maria, Ibra, Cavani. Míg a cserepad: Sirigu, Pastore, Lucas Moura, Lavezzi, Rabiot, Kurzawa, Van der Wiel. Azt hiszem valóban erős ez a keret. Nálunk sajnos már koránt sem ilyen felhőtlen a helyzet. Még akkor is, ha Modric elvileg készen áll a játékra, de remélem egyelőre csak a padon kap szerepet, és azt sem bánnám, hogy 90 percig tartana ez a szerep. Nem lenne jó, ha elsietnék a visszatérését és újra lesérülne. Akiket viszont biztosan nélkülöznünk kell a mérkőzésen: Bale, Benzema, James, Carvajal, Pepe, Arbeloa. Viszont Ramos ismét ott lesz a kezdőben, legalább ennyi kis örömünk lehet. De remélem, a sorminta már nem folytatódik, miszerint egy ember felépül, kettő meg lesérül. Benítez közben jobbról-balról kapja a kritikákat, hogy a Real Madrid egy védekező csapat. Az újságírók - egyebek mellett - már régóta ezzel zaklatják és most Blanc is megemlítette ezt a mérkőzés előtti interjújában. Pedig a Real pont a jobb gólkülönbségének köszönhetően vezeti egyelőre a BL-csoportot. Szegény Rafa meg jön itt a kapura lövési statisztikákkal, legtöbb rúgott góllal a bajnokságban, nem hatja meg bírálóit. De addig nincs baj, míg nem fentről kapja a kritikákat. Egyébként is a védőkön kívül – akikből a szélsők inkább a támadásokért felelősek – jóformán nincs is védekező játékos a Realban. Még Casemiro is szervezi a játékot hátulról a hosszú labdáival. Személy szerint sokkal inkább abban látom Benítez hibáját, hogy a nagy meccseket túlgondolja, túltaktikázza. Csakúgy, mint Mou, ő is megelégszik a minimális vezetéssel és olyankor visszafogja a csapatot, átadja a területet az ellenfélnek. Érdekes módon a szurkoló megítélését mégis csak a végső eredmény befolyásolja adott meccsen, mivel a Bilbao elleni összecsapás sokaknál a hónap legjobbja volt, míg az Atléti elleni derbi valószínűleg a hónap legrosszabbja címéért fog versenyezni. Holott a játék képe ugyanaz volt a két meccsen, miután megszerezték a vezetést, visszavettek vagy két fokozattal, az ellen pedig csak jött és jött. Az Athletic ellen egyenlítés után padlógázzal még sikerült behúzni a 3 pontot, de a Tico ellen már csak az 1 pont maradt. Ha csak ezeket a mérkőzéseket vesszük figyelembe, akkor valóban védekező csapat a Real, de a szezon nem csak ezekből áll. Sőt, javarészt nem ezekből áll. Mindenesetre nagyon remélem, hogy Benítez kinövi ezt a hibáját. (Ahogy Mou is kinőtte ugyanezt, és ahogy Carlo megtanult rotálni…) A mai meccs még valószínűleg a kritikai hangokra fog ráerősíteni, jelenleg a sérüléseknek köszönhetően nem igazán van meg a csapatunk egy PSG szintű csapat bedarálásához. De ha holnapra csak annyi marad a károgóknak, hogy „Na, ugye megmondtam, hogy védekező csapat a Real!”, és közben behúzzák a meccset 1-0-ra, akkor én bizony elégedett leszek! Azzal máris túlteljesítenék az elvárásaimat.

Benítez receptje

Mindannyian jártunk már úgy, hogy beültünk egy étterembe, majd rendeltünk egy kaját és elfogyasztva az volt az érzésünk, hogy bár finom az étel, de semmi extra. Nem elég fűszeres, vagy nagyon egyhangú az ízvilága. Hát számomra ez a helyzet Rafa Benítez Real Madridjával. A királyi gárda szombat délután 3-0-ra diadalmaskodott a Levante fölött, a Santiago Bernabéuban. Ennek köszönhetően 8 forduló után az élre álltunk. Bár az eredmény simának látszik, de közel se indult ilyen könnyen. Kétszer is közel kerültek a hazaiak a gólszerzéshez. Szerencsénkre Navas a helyén volt, ha a védelem nem is. Ezután jött Marcelo majd CR egyéni villanása. A mérkőzés el is dőlt. A végeredményt pedig Jesé állította be. A történtek részleteiről ennyit gondoltam, inkább Benítez receptjére térnék át! Azon gondolkoztam a mérkőzés közben - mert volt rá idő -, hogy mire emlékeztet a jelenlegi Real stílusa. Aztán azaz érzésem lett, hogy olyan, mint a Napoli. Ugyan nem láttam sok meccset, de amit igen az nagyon hasonlít. Kissé szenvedős játék, de igazából semmilyen jellege nincs, miközben a védelem megadta az esélyt az ellenfélnek, hogy diplomatikusan fogalmazzak. Szóval bármily rövid ideje csatlakozott Valdebebasba Rafa, a gárdán érződik a munkája, stílusa. Viszont ennél a pontnál kénytelen vagyok áttérni a lényegi részre: Hogyan is áll össze Benítez szalvétával bélelt szendvicse? Az első pont mindenképp a formáció lenne. Vette a csapat által jól ismerteket és összegyúrta, és a legutóbbi találkozó során is a 4-3-3 és a 4-4-2 egy furcsa elegye érvényesült, amihez még néha fellelhető a 4-2-3-1 is. Második elem nem más mint a gólgyáros befejező csatárrá formálása, s ezt kiszolgálandó, a támadójátékot is ehhez igazított. Tehát beadásokra épít. Nyílván még az egyéni megoldásokra is bőségesen alapoz, ami viszont roppant nagy szerencsejátéknak minősül. Tökéletes lehet szembe állítani az Atletico/Malaga meccset a szombatival. A Levante ellen összejött, jó napot fogtak ki a játékosok (nem mindegyik). Azonban ez nem mindig lehet így, sőt az ellenfél felkészültsége is döntő lehet. Ezek miatt a futballban csak akkor szabad az egyéni villanásokra építeni, ha az kiegészítésképpen, pluszként jelenik meg a szervezett, felépített támadójáték mellett. Tehát mindkettőre abszolút szükség van, de az arány nem mindegy. Márpedig a játék felépítettségében érzek hiányosságokat. Másik kritikus pont a középpályás védekezés. Úgy éreztem, hogy több ízben is szabadon hagyjuk a széleket, ami alapból veszélyfaktor lenne Marcelo miatt, de így még inkább az volt. Ennek rendje és módja szerint, nem egyszer kapta üresen a labdát az ellen Marci oldalán. Azért érdekes ez számomra, mert a sérülések ellenére nagyon jó középpályával álltunk ki. Tavalyhoz képest óriási előrelépés történt ezen a téren. Gondoljunk csak bele, hogy hasonló szituációban 1 évvel ezelőtt Kroos mellé Illarramendi és Isco csatlakozott. Ez pedig nem életbiztosítás. Egy Kroos, Khedira, Illarra összeállításba már bele se merek gondolni. Ehhez képest most Kroos, Casemiro és Kovacic szerepelt. Akinek esetleg magyarázni kéne a differenciát, az kérjen továbbképzést Pintér Attilától. Talán sokakban felmerülhet, hogy korai lenne Benítezt és szisztémáját kritikával illetni, de bizonyos jelek már most látszódnak. A stílusának alapjegyei már megvannak, ezek nem is fognak változni. A csapat lesz jobb is, de a rendszer alapkövei lerakásra kerültek és ezekben lehet kivetnivalót találni. Végezetül pedig egy vitaindító kérdést tennék fel Cristiano Ronaldo kapcsán. Vajon lehetséges-e egy alapvetően csapatjátékra épülő sportban ilyen mértékű egyéni sikerek elérése, anélkül, hogy bármilyen negatív ellenhatása lenne? Ez itt a kérdés. Lehetséges-e ennyi EGYÉNI címet nyerni anélkül, hogy a csapat játéka ne szenvedjen csorbát? Szerintem egyértelmű, hogy nem. Ti, mit gondoltok?

Szombati sörmeccs

Válogatott mérkőzések miatt szünet volt, tehát nézzük a mérleget. Benzema lesérült, leghamarabb jövőhéten lesz bevethető. És persze csak, hogy érezzük a törődést Modric szintén sérülést szenvedett el. Cristiano Ronaldo pedig begyűjtötte az x-edik egyéni díját (amit egyébként ma fog bemutatni). Örülünk? Kétlem! De nem reménytelen a helyzet, mert welszi csillagunk visszatért, játékra kész, sőt azt is kijelentette, hogy boldoggá szeretné tenni a madridstákat. Hogy hogyan azt egyenlőre köd borítja. Szerencsére ma délutáni mérkőzésünk az abszolút nyerhető, sőt a hozni kell kategória. De ahogy nem olyan rég a Malmö meccs kapcsán előjött, nem a hétközi meccsre figyelünk már, hanem a hétvégire, most pont fordítva van. Nem a mai találkozó az érdekes, hanem a szerdai PSG elleni összecsapás. A keretre pillantva, valami nagyon nem stimmel a királyi gárda háza táján. Csupán remélni tudom, hogy most letudjuk előre és tavaszra, de az idény legfontosabb időszakában már nem a sérülések miatt megy el a szezon (hanem Rafa miatt?). A védelemre maradt négy játékosunk, Nacho, Varane, Marcelo és a visszatérő Danilo. (Illetve csak hogy egyel többen legyünk, az ifisek közül feljött Lienhart). Ramos csak elővigyázatosságból maradt ki, feltehetően jövő héten már szerepelni fog. Középpályán Isco, Kroos, Casemiro és Kovacic is bevethető. Az én tippem szerint a horvát fog a padra kerülni, de a második játékrészben jöhetne Toni helyére, mert némi pihenő pozitívan hathatna a teljesítményére. Kelleni fog Ibráék ellen. Elöl pedig összejön a rettegett CR, Bale, Jesé hármas. Már előre tartok attól mi lesz itt Benzema és James nélkül. De pozitívan kell hozzáállni: Ronaldo megkapta a díját, úgyhogy jókedvűen onthatja a gólokat. (Azért egy jó formában lévő Iscóért mindent megadnék.) Még ebből a játékosállományból is érdekes dolgokat lehetne kihozni, de Benítez valószínűleg a következőt fogja alkalmazni: Kroos és Casemiro lesz a védelem előtt, ami ebben az esetben egy működőképes double pivot lesz. A német lesz a szokásos passer egy tényleges "romboló" mellett. Előttük: Jesé és Isco a két szélen, Bale középen és CR legelöl. (Bár nekem jobban tetszene, ha Isco lenne középen). Ha mindezek kevésnek bizonyulnának a kötélidegekkel bíró Madridistáknak, akkor muszáj szót ejtenem a napokban kikerült hírről, miszerint Raúl González Blanco visszavonul. Bár már rég nem szerepel a habfehér mezben, de azt a súlyos tényt, hogy az utolsó gyerekkori kedvenceim is felhagynak a labdarúgással nem könnyű elfogadni. Az ellenfélről is illik pár szót ejteni, annak ellenére, hogy a szokásos meccs előtti statisztikák ebben az esetben semmit nem érnek. A Levante jelenleg a 18. helyen, azaz kiesést érő pozícióban van. Ez alapján semmi veszély nem fenyegetné a 3 pontunkat, de egyetlen győzelmüket az előző fordulóban szerezték az éppen éllovas sárga tengeralattjáró ellen. Úgyhogy csupán lézengéssel komoly nehézséget okozhatnak. Benítez a tegnapi nyilatkozatában a szokásos közhelyeket említette, így kitért az orvosi stáb makulátlan munkájára is. Ennek ellenére a sérülések száma és típusa miatt azért bennem némi kételyt ébreszt a munkájukkal kapcsolatban. (Resid posztja után vélhetően nem vagyok egyedül ezzel). A feladat viszont adott, a hiányzók ellenére hozni kell a 3 pontot, amivel akár az élre is állhatunk. Hala Madrid!

Mennyit ér egy gól? - I. helyzetjelentés

2009 telén egy eléggé lepusztult állapotú kanapén üldögéltem néhány szelet pizza társaságában valahol Tucson mellett Arizonában. Cserediákként eltöltött 5 hónapom utolsó heteiben jártam. JB, amerikai lakótársam, természetesen NBA-t zúgatott a háttérben, ami tökéletesen megfelelt vacsora mellé. Különösebben nem hozott lázba a dolog, egészen addig, amíg a Lakers bedobáshoz jutott néhány pillanattal a dudaszó előtt... 3 pont hiányzott a győzelemhez. Kobe megkapta a labdát, csinált egy testcselt, 2 ember közt még a hárompontos vonalnál is messzebbről elemelkedett, ééés... utána maradt az ünneplés. Ahogy JB mondta: ilyen az igazi „clutch player”, ezért imádja Kobe-t: mert ha kell, akkor ő jelenti a különbséget, amikor nagyon nagy a nyomás, akkor hozza a pontot, és amikor csak 3 másodperc van vissza, akkor nem a neve miatt kell neki adni a labdát, hanem mert meg tudja csinálni. Nem vagyok szakértője az NBA-nek, így nem tudom megítélni, hogy hányszor jött ez be, és hányszor maradt ki a helyzet hasonló alkalmakkor. Ettől függetlenül viszont egyetértek azzal, hogy nem ugyanaz a második negyed közepén 40-24-nél dobni egy kosarat, mint az utolsó másodpercben 107-105-nél. Nem ugyanolyan nehéz, nem ugyanolyan fontos... egyszerűen nem ugyanaz a feladat a kettő. Ahogy nem ugyanaz labdarúgásban sem gólt lőni 0-0-nál egy bekkelő csapat ellen, vagy egyenlíteni a 88. percben, mint bevinni a 7. gombócot 6-0 után a gondolatban már a kispárnába zokogó ellenfélnek. Sajnos az elmúlt években, évtizedben egyre inkább a nagyközönség rajongásának kiszolgálása irányába tolódik a futball. Részben ennek következményeként lassan eljutottunk oda, hogy a csapatsport mércével mérve is számottevően sok ember igen bonyolult és érzékeny kooperációja helyett az egyéni érdemekre tevődött a hangsúly, és lassan már a csapatoktól teljesen függetlenül léteznek a játékosok az átlag néző szemében. Tulajdonképpen ott tartunk, amit a filmekből jól ismert legendás baseball kártyák jelképeznek... Egy játékos teljesítményét nem a csapat kontextusában vizsgálva értékeljük, csak felmutatjuk a kórlapját, és leolvassuk: kor, magasság, súly, lövések, kaput eltaláló lövések, passzolási hatékonyság, futott kilométerek, kiadott alsógatyák, elfogyasztott barátnők, elrappelt sorok, stb. A nagyobb üti a kisebbet, már lehet is keverni a paklit... A tendencia csak erősödik a modern technikának hála, amikor már meccs közben nyomon tudjuk követni, hogy ki miként „teljesít” aznap. Év elején elhatároztam, hogy kicsit megpróbálom árnyalni ezt a képet, és merő kíváncsiságból elkezdtem számon tartani néhány mutatót. Az alapgondolat egyszerű: próbáljunk meg különbséget tenni gól és gól, illetve gólpassz és gólpassz közt. Lehet, hogy semmi relevánsra nem fogunk rábukkanni a vizsgálódás során, de az is lehet, hogy valami érdekeset fedezünk majd fel a szezon közben. Ez a „kutatás” szépsége. Mielőtt még azon kedves olvasóink, akik úgy irtóznak a statisztikától, mint egy átlagos történelemszakos hallgató eldobnák a billentyűzetet, gyorsan leszögezném: szó sincs hosszas bűvészkedésről és számmisztikáról, egyszerűen csak néhány alternatív góllövőlista kerül felvázolásra néhány egyjegyű természetes szám kíséretében. Összesen 4 mutató került kiötlésre, amelyeknek magától értetődő módon megvannak a maguk hiányosságai, de talán többet mondanak a szerzett gólok puszta számánál. Vegyük őket sorra! Valószínűleg vérre menő, órákig tartó vitákba lehetne belemenni azzal kapcsolatban, hogy melyik gól fontos, és melyik nem. Fontos lehet 1-0-nál a második találat, amely megtöri az ellenfelet, vagy egy szépítés 0-3-nál, ami hitet ad a csapatnak. Ez a körülményektől, a meccs képétől függ. Elkerülendő a szubjektivitás eme fokát, egy objektívebb definícióval élünk: fontos az a gól, ami megváltoztatja az eredményt az adott pillanatban megváltoztatja azt a pontszámot, amit a csapat szerezne, ha éppen lefújnák a meccset. Most, hogy mindenki háromszor visszaolvasta az előző mondatot, amelyből már-már Fábry Sándor módjára sikerült csak kikeverednem, lefordítanám: fontos gólnak nevezzük az egyenlítést és a vezetést jelentő találatokat. Pl. Benzema mindként gólja fontos volt a Bilbao ellen (0-1, 1-2), míg a Betis elleni mészárlás 5 dugójából csak az első kerül fel a listára. Lássuk az eddig lejátszott idei tétmeccsek alapján a rangsort: 5 – Benzema 2 – CR 1 – Bale 0 – Mindenki más A gól rendszerint nem magától születik – bár nem egy ellenfelünk követett már el idén rituális öngyilkosságot –, így a fontos gólokhoz tartozó gólpasszokat (ha azt éppen nem Perez vagy az ellenfél védője jegyzi) nevezhetjük fontos gólpassznak. Ezek eloszlása jelenleg így áll: 3 – Isco 1 – James, Modric, Carvajal 0 – Mindenki más 3. A góljai nélkül elvesző pontok Egy másik megközelítés lehet, ha azt nézzük, hogy hány ponttal szerzett volna kevesebbet a csapat, ha az adott meccs góljaiból levonjuk az adott játékos találatait. Például a Betis elleni 5-0-ból levonva James 2 gólját még mindig 3-0 marad, azaz ezek a gólok ebben a számításban nem érnek pontokat. Ezzel szemben Benzema Bilbao elleni két találata 3 pontot ér, hiszen hiányukban 1-0 maradna a képzeletbeli eredményjelzőn. Ez a megközelítés nyilvánvalóan fittyet hány a mérkőzés menetére, az eredmény 90 perc alatt való alakulására, a lélektani szituációra és minden egyébre, de a szezon közben elválik majd, hogy valami érdekes kisül-e belőle. Például már most is látható, hogy kiemeli Benzin Bilbao elleni teljesítményét mondjuk a Betis elleni fesztivállal szemben, ami nem mond ellent az intuíciónknak. Lássuk hát a pontokat: 6 pont – Benzema 2 pont – CR 0 pont – Mindenki más 4. A gólpasszai nélkül elvesző pontok Nem igényel különösebb magyarázatot: a fenti ponthoz teljesen hasonló módon történik a számolás, csak a gólpasszok eredményeként előálló gólokat vonjuk le az eredményekből. 4 pont – Isco 1 pont – Carvajal 0 pont – Mindenki más A jövő hónapban ismét rápillantunk a listákra, hátha tovább élesednek majd bizonyos halványan derengő tendenciák kontúrjai.