Atleti - Real

Egy jobb, de még nem elég jó Realt fogadott a harcos Atletico, amely szerencsére nem volt egyedül a pályán harcias felfogásával. Engem ezzel már megnyert a Csapat, de meg nem győzött még. Pedig „csak” ezt és a győzelmet kértem tőlük a Beharangozóban. Lássuk, milyen témák érdemelnek említést!

Ami a találkozó focival kapcsolatos részét illeti: ebből kevés volt. A hazai csapat gyönyörűen játszotta védekezésben a 4-4-2-őt, csapatszintű védekezésük messze volt a legjobbtól, de elég volt a hónapok óta vegetatív állapotban lévő Real támadásokkal szemben. Viszont ne tagadjuk a tényt: a hazai támadójáték is csak nagyon finom műszerrel mutatható ki.

Mi továbbra is tompa támadásokkal kerestük a sikert a mérkőzés érdemi részében – ami a 80. percig tartott. Ezen időszak alatt a hazaiaknak két brutálisan nagy helyzetük volt. A meccs elején Varane gyönyörű kiugratással kínálta meg Correát, aki ezen meglepődve kihagyta a kihagyhatatlant. Pár kósza beadás és egy 10 percre, Carrasco beállása után megélénkülő bal oldal mellett a hazaiak egyetlen önerőből kidolgozott – szemre is tetszetős – helyzetére a 79. percig és a Kölyökre kellett várni. Torres kidolgozta a helyzetet, Gameiro kihagyta azt, pedig Kiko már K.O. volt, de Varane visszavette a meccs elején kölcsönbe adott ajándékot.

Nálunk Benzema élőhalott – meccsek óta. Helyette Asensio, Lucas kezdhetne. Ők jó poszton szerepeltetve (ne feledjük ZZ butaságát, hogy Ase most csatárnak jött be… Nem jött be.) hasznosabbak lehetnének, mint a nyilvánvalóan formán kívüli Cameraman. Valami új, vagy valami határozottan mintának elkönyvelhető támadásépítés is szükséges, mert jelenleg van egy kiüresedett „pályaközepe” a támadóharmadban, van a vagy egymás sarkát a boxon belül taposó centerpárosunk, vagy ugyanők a vonalak mellé kihúzódva. Egyik sem egészséges. Ronaldo Godinnal szemben veszített futóversenyt, Benzema mindenkivel szemben. Nem tudom, hogyan lehetne elmagyarázni Zidane-nak, hogy tegyen kísérletet a változtatásra. A bajnokságban sok veszítenivalónk nincs.

Mindeközben van nekünk egy Casemirónk, aki kikúrt fontos volt tegnap is védekezésben, miközben agyhalált okoz a feleslegesen hátra tett labdáival. Szerintem a kettő, azaz a pontos, fegyelmezett védekezés és a labdával az ellenfél kapuja felé fordulás nem zárja ki egymást. Azonban így egy kilúgozott középső rész van, amit NEM KÉPES Kroos és Modric bejátszani. Pedig tegnap mi támadtunk több meggyőződéssel – de ehhez az is kellett, hogy az Atmának megfelel a köcsög szerepe, aki passzívan szemléli a behatolást kezdeményezőt.

Nyilván a matracosok hívei ebben a jelenetben nem láttak semmi kivetnivalót, de ez róluk állít ki szegénységi bizonyítványt. (Azt már csak halkan teszem hozzá, hogy ugyanezen favágó a 29. percben a Marcelót lökte meg két kézzel, hátulról, amikor már a szar napot kifogó brazilunk rég passzolt. Igen, Marci rá is játszott – ahogy ma már megszokott -, de a hazai játékos mozdulatára semmi szükség nem volt. Mégis, mennyire beszédes, hogy megtette. És akkor még ott van a fenti videó, ahol Cholo szerint műesett Dani…)

De milyen érdekes az Élet, egy perccel később Carvajal kapott sárgát – teljesen jogosan. Későn ért oda, a labda nem várt rá, Lucas lábát viszont csúnyán eltalálta Dani. Ekkor arra gondoltam, hogy a meccshiány még bajt okozhat Carvalajnál, de szerencsére azt a szűk 70 percet, ami hátra volt a találkozóból, nagyon összeszedetten játszotta végig.

De vissza a focira hasonlító dolgokra: A második félidő elején egy kisebb lehetőség adódott CR előtt, akinek lövésébe beleléptek, a gyorsan összeszedett labdát aztán Kroos passzolta fel a portugálnak, aki sarokkal azonnal Modricnak továbbított, a kis horvát azonban többet várt, mint lehetett volna.

CR a 75. percben lőtt először értelmesen kapu irányába, de a rossz labdaátvétel eredményeként kissé maga alól kellett ellőnie a labdát, így nem sikerült pontosra a kísérlet.

A 76. percben két játékos hagyta el a pályát, ketten együtt épp 0 teljesítménnyel járultak hozzá csapatuk sikeréhez: Griezmann és Benzema. Ezután jött Gameiro emelése és egy furcsa utolsó 10 perc.

Amely a Real Madridé volt, az Atletico teljesen elkészült az erejével, mint 2014-ben, MilánóbanLisszabonban. De hiába a kifulladt ellenfél, a Real most nem az az éles, pontos, végletekig koncentráló csapat, amely be tudna húzni egy ilyen fontos meccset. A 86. percben érkezett Kroos lökete. A 89. percben Marcelo tizenhatos előteréből ugratta ki Ronaldót, akinek a labdaátvétele most sem sikerült tökéletesre, lövésébe belecsúszott Godin.

A mérkőzés újra bizonyítékul szolgált arra, hogy Zidane-nak személycserével, személycserékkel kellene megoldást találnia az aggasztó gólínségre. Túl sokáig hitegette önmagát is, minket is azzal, hogy „majd be fognak menni a lövések”. Nem, nem mennek be. Illetve nem Ronaldótól és nem Benzemától. Előbbi legalább ellövi. Benzema 0 lövési kísérlettel zárta a meccset tegnap. Kiábrándító, sokadik alkalommal

A bajnokság elúszott, illetve akkora csoda még soha nem történt a spanyol bajnokságban, hogy 10 pontos hátrányból bajnoki címet nyerjen bármely csapat. Tiszta F1: Vettel és a Ferrari szerepében a Real Madrid, amely számtalan ki nem kényszerített hibával lövi el a saját lábát. A Mercedes és Hamilton szerepében a Barcelona, amely messze a csúcsformától, de kiegyensúlyozott, megbízható teljesítménnyel hozza a kötelező köröket és a nagyobb csatákra alaposan felkészülve érkeznek meg.

3-0 a Las Palmas ellen

Háromgólos győzelmet aratott a királyi gárda a továbbra is gyengélkedő Las Palmas felett. A győzelemhez a második félidőben már kétség is alig férhetett, vagyis hosszú idő után először dominált egy mérkőzést a Real Madrid. Összefoglalunk!

Hogy miért ezt a címet választottam? Aki látta a meccset, az valószínűleg érti, mire utalok vele. Aki nem látta, annak röviden annyit mondanék, hogy a meccs két jól elkülöníthető részre osztható, mégpedig a két félidőre. És míg az elsőben a most szokásos formájukat hozták a srácok, addig a másodikban megrázták magukat; olyat mutattak, amit talán tavasszal, vagy nyár végén láttunk utoljára. Déjà vu!

Hogy az elején kezdjem, mindjárt a kerethirdetés során akadt egy meglepetés: a Carvajal kidőlése óta alapembernek számító Hakimi még ide sem került be. Az okokat nem tudjuk, talán pihentette őt francia mesterünk. Ez a lépés már predesztinálta a Nacho-Vallejo-Ramos védőhármas kezdőbeli szereplését.

Aztán a kezdő kihirdetésekor újabb meglepő dolgot tapasztalhattunk: Isco, Asensio, Benzema és Ronaldo egyszerre találták magukat a kezdőcsapatban, de Marcelo és Casemiro kezdőbeli tagsása (utóbbi a sárga kártyák jelentette veszély miatt) is felvont néhány szemöldököt, még talán Ancelottiét is.

A szerkesztői chatben rögtön vitatkozni is kezdtünk, hogy ez a húzás vajon milyen felállást sejtet a nevek alapján. Isco húzódik hátra Modric helyére a gyémántban? Esetleg a jobb oldalt játssza be, míg Asensio a balt, egy klasszikus 4-4-2-t kialakítva ezzel?

Felmerültek még extrémebb ötletek is, azokat nem részletezném. De annyit elárulhatok, hogy a végleges megoldás nem került beírásra.

Zidane ugyanis (újfent) meglepő módon egy 4-3-3-szerű formáció mellett tette le a voksát, amelyben Kroos párja Isco lett, Asensio pedig megkapta a jobb oldali szárnyat. Benzema középen bóklászott, CR pedig a baloldalon tartózkodott szinte folyamatosan lesen, de utóbbi kettő gyakran cserélgette egymást. Védekezésben pedig gyakran 4-4-2-es hadrendet vett fel a királyi alakulat, Iscóval a bal, Asensióval a jobb oldalon.

Aki látta a meccset, az tudja, hogy ez nem igazán működött. A védekezés csapatszinten meglepően jól, bár voltak botrányosan, kritikus helyen elvesztett labdák. De a támadásaink erőtlenek voltak. Nem igazán volt bennük elképzelés, amennyire kívülről látszott. Mintha a csapat sem tudta volna eldönteni, hogy akkor most labdabirtoklásra alapuló játékot akarjon, vagy inkább kontrából verje meg az ellenfelet.

Jó volt látni, hogy képes a csapat gyorsan végigvezetni egy támadást, még ha a végén Benzema el is benzemázta.

Ezen kívül azonban sajnos az első félidőben nem sok megjegyezni érdemes pillanatot rögzíthettünk. A Las Palmas ereje kimerült a védekezésben, és amikor néha átjutottak az másik térfélre, akkor sem volt bennük átütő erő. A Real pedig elővette a „jól bevált” U-alakot, és pontatlan beadások tömkelegével próbálta szórakoztatni a publikumot. Kevés sikerrel. A legnagyobb veszélyt néhány tizenhatoson kívülről eleresztett sistergős lövés jelentette, de ezek nem találtak kaput.

Így érkeztünk el a 40. perchez, amikor is szöglethez jutott a hazai csapat. Némileg meglepő módon nem Kroos, hanem Asensio végezte el, és a vendégek védője által rossz helyre továbbcsúsztatott labdát Casemiro fejelte be a kapuba. Nem tudom, hogy szándékos volt-e a részéről, vagy csak én akarom ezt belelátni, de klasszis megoldás volt, hogy a kapus mozgásával ellentétes irányban visszafejelte a hosszú sarok felé.

Fun fact: ez volt az első fejesgólunk a szezonban. Bár, hogy ez mennyire fun, az kétséges.

Ezzel nagyjából véget is ért az első félidő. Ekkor úgy gondoltam, hogy bár vezetünk, de ebből a meccsből bizony kínszenvedés lesz nekem összefoglalót írni, mert ugyanazt mutatja a csapat, mint az elmúlt pár meccsen. Csak most kivételesen véletlenül vezet is.

Aztán amikor a második félidőre kijöttek a srácok, mintha egy fokozattal feljebb kapcsoltak volna.Lehet, hogy a kanárik vettek visszább, nem tudom, de az biztos, hogy a két csapat közti különbség látványosan megnőtt. Az ellenfélnek szinte momentumai sem voltak, miközben a Real játékosai támadást támadás után vezettek.

Majd elérkezett az 56. perc, és elsült Asensio bal lába. De nagyon. Hiába, kis gólt ritkán tud lőni a fiatal spanyol.

Ez a gól végérvényesen eldöntötte a találkozót. Kétgólos hátrányból nem lehetetlen felállni, de a Las Palmas annyira nem tudott semmit mutatni, hogy a szépítő gól is meglepetésként hatott volna. Nem is lett, ugye.

Helyette Zidane talán a szezon során először végre értelmesen cserélt. Először behozta a sárga lapok által veszélyeztetett Casemiro helyére Llorentét. Ez a változtatás egy kicsit azt is sugallta számomra, hogy a csapat mostantól egyértelműen a kontrákra fog támaszkodni, hiszen míg Casemiro az egy az egy elleni párharcokban jobb, addig Marcos inkább a labdaszerzések, passzelfogások nagymestere. Azaz a csapat is kicsit visszább húzódik, és teret enged a fásult ellenfélnek.

Nem telt el alig öt perc a csere után, és Isco végérvényesen lezárt minden kérdést a mérkőzés kimenetelével kapcsolatban. Természetesen egy kontrából. Ronaldo ment el a jobb oldalon Asensio szöktetéséből, és önzetlenül (és pontosan!) középre kanyarított labdáját Isco vágta be a kapufa mellé, 3-0.

Mindezek után beállt Lucas az újfent nulla teljesítménnyel előrukkoló Benzema helyére, majd Ceballos váltotta Kroost, talán már az Atlético elleni derbire gondolva. Kedves Zidane, ezért a meccsért most jár a piros pont, még ha az ellenfél is asszisztált ehhez jócskán.

A meccs ezzel véget is ért, vagy legalábbis az összefoglalóból kihagyhatatlan esemény már nem történt a hátralévő időben. Végre hosszú idő után először nem csak az eredményt, hanem a játék képét tekintve is magabiztos győzelmet aratott a csapat.