#11

Ma mindenki dőljön hátra és élvezze a pillanatot, mert megnyertük a tizenegyediket!!! Élvezzük, hogy 3 éven belül másodjára újfent mi ülünk Európa trónján. Élvezzük, hogy minden atléti szurkoló antimadridista képtelen feldolgozni a tegnap este történteket. Élvezzük, mert megszenvedtünk érte. Élvezzük, mert megdolgoztunk érte. Élvezzük, mert a tegnap este folyamán igenis megérdemeltük! Dőljünk hátra, és élvezzük a mai napot, mert ez most rólunk szól!

Real Madrid: Egyértelmű, itt akarok maradni – C. Ronaldo

Cristiano Ronaldo, az Atlético Madrid elleni Bajnokok Ligája-döntőre készülő Real Madrid sztárja a La Sexta televíziócsatorna Jugones című műsorának nyilatkozva beszélt jövőbeli terveiről. Rajta nem múlik szerződésének meghosszabbítása.

„Azt hiszem, maradok Madridban. Visszavonulás? Tizenöt éven belül. Gondolom, majd amikor nagyjából 41 leszek. Hosszabbítás? Ki beszélt erről? Ha Florentino Pérez, akkor jobb lenne. Okos dolog lenne a Madridtól. Ha én lennék a Real elnöke, meghosszabbítanám-e a szerződésemet? Hát persze! Egyértelmű, maradni akarok” – idézte Ronaldót az As, akit a hírek szerint a Paris Saint-Germain ismét csábít.

„Voltak itt jobb és rosszabb időszakaim is, ilyen az élet. Négy évvel ezelőtt boldogtalan voltam, olyan dolgok történtek a klubnál, amik nem tetszettek. Most viszont boldog vagyok, és itt akarom folytatni, mert nem látok egyetlen klubot sem, mely jobb lenne a Madridnál. Ha minden tényezőt figyelembe veszünk, nincs jobb klub. Felejtsük el a PSG-t? Felejtsünk el mindenki mást! A Madrid a legjobb” – folytatta a portugál világklasszis.

„Irina hiába várta” – Ancelotti sokatmondó sztorija CR7-ről

A Bayern München irányítását a nyártól átvevő Carlo Ancelotti korábbi játékosa, Cristiano Ronaldo professzionalizmusát dicsérte a Financial Timesnak adott interjújában

Az olasz vezetőedző és a portugál játékos két évet dolgozott együtt a Real Madridnál, 2014-ben BL-győzelemig vezették a királyi klubot. 12 hónappal később Florentino Pérez menesztette Ancelottit.

A mester az interjú során egy beszédes történetet mesélt el Cristiano Ronaldóról. A háromszoros aranylabdás futballista állítólag éjjel háromig is képes volt az edzőközpontban maradni, hogy a regenerálódását és így a teljesítményét segítő jeges fürdőt vegyen.

„Nem érdekelte, hogy Irina Sejk várja otthon” – elevenítette fel Ancelotti Ronaldo elhivatottságát mosolyogva.

„Ronaldót nem motiválja a pénz. Egyszerűen csak első akar lenni” – tette hozzá.

CR7 mobilon üzent Neymarnak a bajnoki cím elbukása után

A katalán Sport értesülései szerint Cristiano Ronaldo a WhatsApp üzenetküldő alkalmazáson keresztül gratulált Neymarnak az FC Barcelona frissen elhódított bajnoki címéhez.

Szépen csillog az az ezüst is

Persze nem olyan szépen, mint ahogy az arany csillogna, de tegyük a szívünkre a kezünket, hányan gondolták a madridisták közül komolyan, hogy a Granada majd megállítja a Barcát?? Egy félidő alatt eldőltek a lényegi kérdések, a Barca bajnok lett, nekünk jutott a második hely. Onnantól kezdve enyhe kifejezés hogy nem szaggattuk az istrángot, leginkább letojtuk a meccset. Értékelhető momentumok az első félidőben voltak, a másodikra jutott néhány elpuskázott helyzet, valamint a takaréklángra visszaváltó Realt Zidane cseréi se dobták fel. Hajtás után összefoglalunk.

A mérkőzés egy perces gyászszünettel kezdődött, mert mint azt már mindenki tudja, pénteken Irakban néhány elborult agyú ISIS terrorista attól gondolta hősnek magát, hogy bement egy Real Madrid szurkolói klubba és válogatás nélkül lőni kezdtek mindenkire, megölve 20 embert és 16-ot súlyosan megsebesítve. Ezúton is együttérzésünket fejezzük ki a tragédia áldozatainak, és személy szerint remélem hogy ha elkapják valaha is élve a tetteseket, Guantanamo legmélyebb poklában fogják őket hosszú évekig kínozni.

Nem jött be a tippem, Zidane bizony felrakta a gálakezdőt. Eszerint mindenki egészséges volt, és a világért se akart kockázatot vállalni hogy nehogy ne mi győzzünk. Úgy is kezdtük a meccset, ahogy az várható volt. A Depornak már az nehézséget okozott, hogy a félpályáig eljusson a labdával, de leginkább törte a segükket a háló. Elképesztő Real dominancia volt a pályán. Nem is kellett sokat várni az első gólra, ami egy pazar akció végén született a 7. percben.

Bale ezúttal a balszélen kavargatott, röhögve otthagyta a 40 éves Depor legenda Manuel Pablót (vajon Victor Sánchez mire gondolt, amikor őt tette jobb bekknek, mikor Marcelóval, Ronaldóval és Bale-el kellett szembenéznie?), középre adását Benya (ha így akarta, akkor zsenális, ha meg nem, piszok mázlista) egyből továbbtette az ötös szélén tök üresen ácsorgó Ronaldónak, aki egyből kilőtte a rövid sarkot.

Innetől bajnoknak érezhettük magunkat...egészen 15 percig, Suárez első góljáig. Ronaldo pörgött mint egy felturbózott Duracell nyuszi, a 25. percben"befejelte" a másodikat. Kroos szögleténél Bale letaglózta Arribast, de a bíró nem látta szabálytalannak, a labda Ronaldo elé került, aki kapura fejelte, de a menteni igyekvő védője fejéről/kezéről (kívánt rész aláhúzandó), úgy pattant a kapuba a labda, hogy az ellenkező irányba induló Pletikosának esélye se volt a hárításra. 2:0

Ronaldo viszont úgy döntött, ilyen könnyen nem adja oda Suáreznek az Aranycipellőt. Négy perccel később (a nálam MoTM) Pepe olyan pazar hosszú indítással ugratta ki Ronaldót, hogy Modric szemébe biztos könnyek szöktek a gyönyörűségtől. Ronaldo egyedül lépett ki, el is pörgette a kapus mellett, de kapufára. A teljes Depor védelem állt, mert lest reklamáltak, és a vakvarnyú érvénytelenítette is az akciót. Mint a visszajátszásból kiderült, nem volt az. Egy perccel későb egy CR-Benzema kényszerítő után utóbbi lövését védte Pletikosa, majd Ronaldo Marcelótól kapott pazar labdát, lefordult vele, de a lövése a felső lécről pattant kapu fölé. Ezt követően visszavettünk a nagy rohanásból, néha a Depor is átnézett a mi térfelünkre, és a különösen aktív és agilis Cartabia révén egy kapu felé tartó lövést is magukénak tudhattak. A félidő végén még volt egy lehetőség növelni az előnyt, de Ronaldo szabadrúgása lepattant a sorfalról, az ismétlése a védőkről pont a kilépő Casemiro elé pattant, ő azonban a rárontó Pletikosa fölött már nem tudta a kapuba emelni. Ennyi volt a félidő.

A második félidő elején pedig átélhettünk valamit, amit már évek óta nem:Ronaldót lecserélték a szünetben. Nem valószínű hogy sérülés lett volna az oka, inkább az óvatosság, Hamesz váltotta. De minek... Ugyanis a szünetben megtudta Zidane és a játékosok is, hogy hogyan áll a Barca meccse, és egyszerűen már nem látta értelmét a kockázatnak. Egy 30%-on pörgő Real jött ki a második félidőre, és ugyan időnként voltak pazar megindulások, összjátékok, végig érezhető volt, hogy lélekben már máshol járnak a srácok. A Depor pedig próbálta ezt kihasználni, és kétszer is Navas kellett hozzá, hogy az elmélázó védőink közt ne szerezzenek gólt. Zidane pedig úgy gondolta, csempész még izgalmat a meccsbe, Kroos helyett a 61. percben Iscót küldte be. Ezzel egy csapásra agyonvágta a középpályás védekezésünket, mert Isco ritkán zárt vissza védekezni, cserébe alig tett hozzá valamit a támadásokhoz. Tegyük hozzá, egy visszavett, leereszett csapatba érkezett, de innentől kezdve a Depor úgy és akkor ment át a középpályánkon, ahogy akart. Így aztán a védelmünknek egyre több dolga akadt, és egyszer Navasnak is le kellett ordítania a társak fejét, amikor a a 72. percben a csereként beállt Vilalba az ötösről senkitől se zavartatva fejelhetett kapura. Persze Navas a helyén volt és elképesztő bravúrral védte. A végén még Marcelo szívatta meg csúnyán kétszer is a Depor jobboldali védelmét, betört a 16-oson belülre, de nagyon éles volt már a szög, és egy olyan rutinos kapusnak mint Pletikosa, onnan a rövidbe nem lehet gólt lőni. Ramos azért megkapta a menetrendszerű sárgáját (meg egyet még Modric is), és ennyi volt a meccs.

Értékelni futball szempontjából csak az első félidőt lehet, a második csak nyomokban tartalmazott focira emlékeztető momentumokat. A Barca a végén csak behúzta, és tavaly ősszel egy-egy döntetlennél mindig mantráztuk, hogy ez a végén fog sokba kerülni. Így is lett. Nem lettünk bajnokok ismét, hiába történelmi tett a 12 utolsó zsinórban megnyert mérkőzés. De ha valaki most azt hiszi, hogy lucskosra zokogtuk a párnánkat emiatt, az nagyon téved. Eleve talán egy 5% esély volt a bajnoki címre, a csapat pedig mindent megtett azért hogy éljen vele, de a sorsunk nem a saját kezünkben volt. Ettől függetlenül mérhetetlenül büszke vagyok a CSAPATRA! Az a fejlődés, amit az utolsó másfél-két hónapban mind játékban, mind mentalitásban bemutattunk, egészen elképesztő, még ha nem is járt most érte trófea. Ez a csapat még sokra hivatott, Zidane-nal az élen. De vár még ránk egy komoly mérkőzés, ahol mégis feltehetjük a koronát a szezonunkra, ahol a saját kezünkben van a sorsunk, és ahol a matrac és Simeone is megtapasztalja majd, ez már nem az a Real akit tavasszal legyőzött! És ott a miénk lesz a diadal!

Az őszinte futball halála

A Real Madrid neves hiányzói ellenére megszerezte a három pontot a nagyon kulturált futballt bemutató Valencia ellenében, s ezzel egy fordulóval a Liga vége előtt csiszolt az várható érem színén valamicskét. A bronzos pozícióból, az ezüstösre lépett. Összefoglalunk.

Egyszer Szántó Öcsi bácsi, a bokszolók szövetségi kapitánya, nyilatkozta talán Bedák Zsolt egyik vb veresége után, hogy a Zsolti odaállt egy nagyon őszinte, egyenes bunyóval, de manapság ilyen taktikával már nem lehet nyerni.

Valami hasonló fogalmazódott meg bennem a Valencia játékát látva. Ez a gárda – főleg a közepétől előre – nagyon jól össze van rakva, remek egyéni képességű futballisták alkotják, időnként kifejezetten szellemes támadó focit adnak elő, a védekezésük rendesen előre van tolva még idegenben, akár a Barca, vagy egy Real ellenében is, de annyi gólt kapnak, amennyivel nem könnyű meccseket nyerni. Elől a helyzetkihasználásuk egyenesen csapnivaló, és nem csak a madridi mérkőzésre igaz, hanem az egész szezonra. Nagyon hiányzik onnan egy erőskezű edző, akit tisztelnek és elfogadnak, aki rendbe teszi a védekezésüket, és akárhogy is, de hatékonyabbá teszi a támadások befejezését. Volt egy tucat helyzetük, ha kicsit pontosabbak, akkor nagy bajban lettünk volna.

Nagyon remélem, hogy nem hullik szét ez a Valencia, mert egy komoly érték van játékosállományban a klubnál, csak össze kell őket hangolni.

Ami a Real Madridot illeti, számomra meglepetés volt (azon túl, hogy a lelátók bántóan foghíjasok voltak), hogy Isco, aki nagyon jó teljesítményt nyújtott a City elleni visszavágón, nem, hogy a kezdőbe nem fért be, de még csereként sem kapott egy percet sem. Ezen kívül 2 meccsünk van a szezonból, van elég izomsérültünk, nem gondolom, hogy most kell egy formába lendülő játékost visszavetni. Nagyon sajnálom, hogy nem játszott Isco, didaktikai okokból is meg kellett volna ennek történnie.

Hadd kezdjem CR7-tel, akit ezúton is megkövetek, és egy kicsit értetlenül is állok a történtek előtt. Vagy a sérülése mégsem volt annyira komoly, vagy csodát tettek vele, de a játékán nem lehetett látni, hogy sérült lenne. Az első helyzetét még elpuskázta, de a másodikat már belőtte annak a Diego Alvesnek, aki az őrületbe kergetett minket (Szerk: mindenki mást, de nem minket, mert akkor Jaume védett. Kösz smatte!) ősszel a nagyszerű védéseivel.

A meccs után CR7 túl van a 200. gólján a Bernabeuban. A duplájával Ronaldo erős versenyben van a meccs embere címért, azzal a Casillával, akinek szintén sokat köszönhet a Madrid. Navas sérülése szerencsére nem komoly, jó alkalom kínálkozott, hogy az Espanyoltól igazolt második számú kapusunk is bizonyíthasson éles meccsen. DG is nagyon jó kapus, de egyelőre semmi sem indokolja, hogy kapusposzton bármit változtasson Perez. Ha véletlenül jövőre nem szerepeltetünk senkit jogosulatlanul, esetleg végig védhetné a Király Kupa szezont Casilla, és meg jobban érezhetné, hogy hasznos játékosa a klubnak.

A legnagyobb kérdés a meccs előtt számomra az volt, hogyan boldogulunk Bale nélkül, aki nagyon fontos játékossá avanzsált ebben az esztendőben. A csapat fejlődésének számlájára lehet írni, hogy egész jól megbirkózott a feladattal, s bár nem voltunk Vazquezzal olyan gyorsak a szélen, de összességében megugrotta a szintet a gárda.

Amit már jó pár meccs óta hiányolok, az a gyilkos kivégző ösztön elől a meccsek befejező szakaszában. Visszatérő motívum a 11 győzelmet számláló sorozatunk folyamán, hogy az ellenfél hátrányban lévén, többet kockáztatva, erőteljesen nyom a mérkőzések végén, felkínálva a gyors kontrák és a könnyű gólok lehetőségét a madridi oldalon. Ezeket sokkal hatékonyabban ki kellene használni, mert a potenciál a gyors felfejlődésre bennünk van, és nagyon megkönnyítené a dolgunkat pont abban a szakaszában a meccsnek, amikor pontvesztést, vagy épp BL döntőbe jutást kockáztatunk egyetlen bekapott góllal. Az emberfóros kontra – általában 3 a 2 ellen - levezetése zsigerből kellene, hogy jöjjön, van erre egy nagyon egyszerű séma, amit már serdülőben meg kell tanulni. A labdát felhozónak két opciója van, ha úgy tetszik, a passzával kijelölheti a gólpasszt adót és a befejezőt. Az egyiknek leteszi a labdát, és a klasszikus befejezésben a másik érkezik, hogy a keresztbe passz után lőhessen. Van úgy, a védekezés függvényében, hogy a labdát felhozó kapja vissza a zsugát, de bárhogy is történik, a támadók feladata, hogy futásukkal kialakítsák az egyértelmű passz sávokat, és úgy helyezkedjenek (ha kell legyorsulva a védőt, vagy esetleg pont visszamaradva üresbe kerülve), hogy megjátszhatók legyenek. Néha tényleg nem értem, hogy a létező legmagasabb szinten hogy tudunk elmafláskodni egy-egy kontra lehetőséget. Ezúttal is jó pár elrontott szituációt fel lehetne emlegetni. A Valencia ellen belefért, de a Ticó ellen nem fog. Márpedig most csak az számít már.

Megjegyzendő, hogy a városi riválisunk elhasalt a Levante ellen, és igenis azt gondolom, hogy akármilyen csekély mértékben is, de lehet ennek pszichológiai jelentősége a BL finálé előtt. Mi vagyunk előrébb, mi vagyunk a jobbak a bajnokságban (is).

A kissé felforgatott felállású csapatunkból nekem lefelé lógott ki Benzema – gólja ellenére is -, tudjuk ezt be a sérülésének. Tetszett Kroos játéka, és Casemiro sem volt rossz, bár meccsről-meccsre közelebb kerül egy dupla sárgához, de egyelőre jól lavírozik. Danilo nagy talány, kíváncsi leszek a sorsára a szezon végén. Ramos erős szintet hozott, Varane meg a kötelezőt kis megingásokkal. Marcelo és James komoly mezőnymunkát végzett, ezért dicsérhető, de igazából egyikük sem jeleskedett speciális feladataiban. A futballisták átka, hogy mire fejben beérnek, már fizikailag nem képesek megoldani. Ezt időnként Marcinál is látom már előbukkanni.

Arbeola érzésem szerint kaphatott volna egy kicsit nagyobb figyelmet, ha már ez volt az utolsó hazai meccse a Real színeiben. Ez elsősorban több játékpercben manifesztálódhatott volna, bár meg kell jegyezni, hogy többször is hibázott komolyat, s felrémlettek bennem azok az idők – kicsit szégyellem is magam -, amikor a nevét se írtuk le a blogon, csak 17-esként emlegettük, annyira gyenge volt. A pályafutása végére azért kissé eltávolodott benne a madridizmus képviselete, az öltőzőben való (egyik) domináns szerep, és a pályán mutatott teljesítmény. Hiába, az évek nem múlnak el nyomtalanul, a fej is lassabb, a láb is könnyebben fárad és pontatlanabb. Abszolút dicsérhető Arbeloa fizikai állapota.

Egy gramm felesleg nincs rajta, amit csak ki lehet hozni egy több évtizedes futball pályafutás után fizikailag, azt ő hozza! Azt hiszem példamutató, ahogy a Spártai megnyilvánult általában a klub színeiben, ahogy higgadtságával nem hagyott bizonyos folyamatokat elfajulni. Ez is a korral jár, csak ez a pozitív oldalon domborodik ki. (Kivétel Pique esete, aki mintha a korral egyre nagyobb gyökér lenne.)

A csapatunk kifejezetten mutatja a fejlődés jeleit, ha ez még tudna egy kicsit csúcsosodni a hátra lévő meccsek alatt, akkor még nem várt szép vége is lehetne ennek az évadnak.

Az utolsó Liga fordulóban a Deporhoz látogatunk, mely a nagyon-nagyon sűrű középmezőnyben helyezkedik el, és több helyezést is jelenthetne számára egy esetleges győzelem. Az a meccs sem lesz sétagalopp! Erre a meccsre elsősorban azt kívánom, hogy senki se sérüljön meg! Ha sikerül behúzni, akkor nem kicsit fogja a Madrid megdönteni a zsinórban megnyert utolsó meccsek számát a ligában. Nekünk 12 győzelmünk lehet, az eddigi rekorder, a 8 győzelmes Villarreallal szemben.

Sérülések és karrierek

Az elmúlt 1-2 év során sok játékos került kényszerpihenőre, ami nem egy alkalommal érintette érzékenyen a csapategységet, taktikát. Ez minden bizonnyal sokakban kérdéseket vetett vagy vet fel a Real Madrid szakértő stábjával kapcsolatban. Ennek mentén kerestem fel blogunk egyik állandó tagját, Residet. Azzal a céllal, hátha eloszlathatjuk például: CR sérülése körüli ködöt. Már a beszélgetésünk is megérne egy misét, mindazonáltal Resid az alábbi gondolataival állt elő. Tehát a következőekben az Ő észrevételeit olvashatjátok.

Elérkeztünk a szezon döntő szakaszába. Az ideális az lenne, ha a csapatunk sérülések nélkül tudna belevágni a végső küzdelmekbe. Murphy óta viszont tudjuk, hogy ami elromolhat, az el is romlik – általában a legrosszabbkor. Egy-egy sérülés viszont a rövid távú kérdések felvetése mellett sokszor döntő befolyással van a jövőre is – egy egész karriert határozhat meg.

Kaká – Jese – Varane
Három nagyon hasonló sérülés, három azonos kezelés (keresztszalag pótlás), mégis teljesen másképp alakult a nevezett játékosok további karrierje. A normál életben mindhárman teljes értékű tevékenységet folytathattak volna, az élsport folytatása viszont egész más terhelést igényel, mint a normál élet.
Kaká – aki már soha sem volt a régi sérülése után. Ennek egyrészt psychikai okai vannak, már nem tudott olyan felszabadultan játszani, tudat alatt mindig benne volt a félsz az újabb sérüléstől. Másrészt a sérülése megfosztotta a legnagyobb fegyverétől, a robbanékonyságtól – az emberi testben nem lehet csak úgy alkatrészt cserélni, egy pótlás mindig csak pótmegoldás marad.
Jese – aki láthatóan teljesen felépült sérüléséből. Nem fél ütközni, hajt, céltudatos, elhivatott. Hogy mi vele a baj? Csak annyi, hogy benne pont ennyi van. Már egy kiforrott játékos, de mint szélső, soha nem lesz CR szintjén. A Real szurkolóit pedig az utóbbi években CR kényeztette, nem hiszem, hogy lejjebb akarják adni.
Varane – az új Hierro. Egészen a sérüléséig. Mára már bőven a kezdőben volna a helye, de egyszerűen nem tudta maga mögött hagyni a sérülését. Állandóan limitálja őt, sorozat terhelésre nem alkalmas a térde. Mivel kénytelen nap mint nap ezzel foglalkozni, ez kihat a teljesítményére is. Ha nem tudod mennyit fog bírni a térded, nehéz önbizalomtól duzzadónak lenni, nehéz a jövőt tervezni.

Bale – Carvajal – CR7
Három aktuális téma, érdekes lesz végigkövetni, hogyan reagál a Real orvosi stábja, vezetősége – vajon tanulnak-e a „Bale-hibából”? Mindhárom játékos izomsérüléssel bajlódik, ami ugye a TOP1 a csapatunknál.
Bale – a csapat egyik fontos játékosa, marketing szempontból is. Ilyenkor nagy teher tornyosul az orvosi stábra. Ugyanaz a játékos, szurkolók, vezetőség és a szponzorok érdeke – mihamarabb a pályán legyen a kedvenc. A nyomás következtében mindent megtesznek a boszorkánykonyhában, hogy időre elkészüljön a mű. De a puding próbája az evés. És bizony az idő előtti visszatérésnek meglett az ára – Bale rásérült, majd újra meg újra rásérült a nem teljesen begyógyult izomra. 

Carvajal – itt már óvatosabban járt el a csapat Dani „izomfáradtsága” után. Ez egy nem létező orvosi fogalom, valószínűleg kisebb húzódást, rosszabb esetben szakadást takar – de már nagyon ciki lenne a sajtótájékoztatón egy újabb izomsérülést bevallani. Minket, szurkolókat meg etetnek Danilóval meg a rotációval, összevetjük Carvajal és Danilo vételi árát és piaci értékét… Biztos ez is szerepet játszik benne. De szerintem a valódi ok, hogy el akarják kerülni azt, ami Bale-lel történt. Ha mi tudjuk, hogy Carvajal összehasonlíthatatlanul jobb mint Danilo, Zidane is tudja – nincs mint versenyeztetni a két játékoson, ellenben Carvajalnak minél több pihenésre van most szüksége.
CR7 – és elérkeztünk a legnagyobb dilemmához. A csapat még mindig legnagyobb sztárja izomszakadást szenved a szezon döntő szakaszában. Nagy a pánik, magát a játékost is nyugtatni kell. Jó lenne az ellenfeleket is bizonytalanságban tartani – a Real vezetősége és orvosi stábja a ködösítést választja. Bejelentik, hogy Ronaldo combjában vérömlenyt találtak, nesze semmi fogd meg jól. Aki viszont jártas a medicínában, tudja, hogy vérömleny csak izomszakadáskor keletkezik. A ködösítés olyan jól sikerül, hogy még CR sincs teljesen tisztában a diagnózisával. Manchesterben felkeresi volt csapata fyzioterapeutáját, aki nevén nevezi a gyereket. Kitör a műbotrány, a többit már tudjuk… Olmo – szerintem a vezetés tudtával, akik mindvégig tisztában voltak a valós helyzettel – a sajtó előtt elviszi a balhét, a kutya ugat, a karaván halad. Na de térjünk vissza a lényegre. Ha igazak a hírek a 2-3 centis izomszakadásról, emberi számítások szerint CR már nem lép pályára a szezonban. Ha mégis, jó eséllyel Bale nyomdokaiba lép. (Szerk.: Mint azóta kiderült, Ronaldo nem csak pályára lépett, de végig is játszotta a Manchester City elleni BL elődöntő visszavágóját.)

Agarak és tacskók
 

Hogy mi az oka a csapatunkat sújtó sorozatos izomsérüléseknek?Nehéz megmondani. Mint mindenben az életben, itt is egy egyensúlyi helyzet elérése a cél, mégpedig három dolog között: az izmok megfelelő felépítése – a megfelelő regenerációs szint elérése az egyes terhelési pontok (mérkőzések) után – és a terhelés szintjében. Ha ez a háromszög nem egyenlő oldalú, bármikor fennáll a sérülés veszélye. Hogy ez az orvosi stáb hozzá nem értésének tudható be? Lehet, de nem hiszem, hogy ez a döntő tényező – sokkal inkább a nyomás a vezetőség, szponzorok, marketing, TV stb. felől.
Felmerül a kérdés, hogy ez miért nem fordul elő a fő riválisoknál, főképp a Barcánál, akinek kis túlzással szökőévente  van egy sérültje. Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs. De valamit jobban kell, hogy csináljanak. A terhelés hasonló, a regenerációra maradó idő is. Az egyetlen látható különbség a két csapat között a játékstílus és az ebből adódó játékos típus választás. A mi játékunkhoz gyors, futó típusú játékosokra van szükség. Nekik viszont alacsony súlypontú, fordulékonyakra. Ha botot fogsz dobálni egy tacskónak és egy agárnak, könnyen megtippelhető, melyik fog előbb megsérülni.

Megfelelő információk, orvosi leletek hiányában nagyon nehéz a tájékozódás. A felszín, ami eljut hozzánk, sokszor semmit mondó, vagy egyenesen félrevezető. De néha a mozaikokból – igaz, hogy sokszor csak utólag – összeáll egy kép. És ez a kép sajnos gyakran zavaros, sok-sok horgásszal, akik itt próbálják a szerencséjüket.