Manapság a pénz jelenti a hatalmat. Akinek pénze van, hatalma is van. Akinek pénze van, az sikeres. A Real Madrid ilyen szempontból az ezredfordulót követően elérte, hogy pénzügyi nagyhatalom legyen. Mégsem neveznénk, mi szurkolók, az elmúlt másfél évtizedet sikeresnek. Nagyot változott a világ, ahol a szurkolók egyszerű kívánságait sem lehet maradéktalanul teljesíteni, mert azt felülírja a gazdaság és a profitorientált világ. De ne higgyük azt, hogy a királyi csapat mindig is pénzügyi nagyhatalomnak számított az elhódított BEK és spanyol bajnokságok révén az 1900-as években. Az új korszak kezdete egy ember nevéhez fűződik. Hajtás után ezen korszak kezdetétől átnyálazzuk a fontosabb adatokat, kimutatásokat és megpróbálok a miértre, ha nem is választ, de irányt mutatni, hogy mindenki maga le tudja vonni a következtetéseket.
Honnan hova... Sanz korszak vége
A 90-es évek végén Lorenzo Sanz irányítása alatt a Real Madrid sötétebb korszakát élte. Talán kicsit furcsa ez a megfogalmazás, hiszen 3 éven belül 2-szer is BL-t nyert a csapat az elnöksége alatt, viszont ennek a posztnak a szemszögéből tekintve, mindenképpen lehet annak hívni. Sok mindent elért a csapat a XX. században, de a végére mégis óriási adóságot halmozott fel, amit nagyrészt a csapat akkori elnökének nyakába varrtak. A klub adóssága elérte a 250 millió eurót, ami manapság is rengeteg lenne, de akkoriban ez még inkább súlyos költségnek számított. Összehasonlításképpen, 1997/98-ban a csapat éves bevétele mindössze 85 millió euró volt. Innen kellett a csapatot a méltó helyére emelni gazdasági szempontokból. A feladat adott volt, a megfelelő ember meg már az ajtón kopogtatott.
Pérez elnöksége
Pérez 2000 tavaszán, másodjára kísérelte meg megszerezni Sanz elől az elnöki széket. Nagy fegyvertény volt a csapat jelenkori elnökének az óriási adósság, amire egy egész kampányt fel tudott építeni. Pérez elsődleges feladatának érezte azt, hogy a Real Madridot gazdaságilag egyeduralkodóvá emelje a nemzetközi futball piacon. Az ezredforduló után a csapat nem hogy a leggazdagabb klub nem volt, még a top3-ba sem fért be. Florentino első éve után a Real Madrid 5., azután sorjában 6., 4. és 2. volt az éves bevételeket tekintve, majd a 2004/05-ös szezon végével érte el, hogy a legtöbb bevétellel rendelkező futball klub legyen a királyi gárda. Azóta letaszíthatatlan a trónról.
Kampányát nem csupán a pénzügyi gondokra építette, hanem azt ígérte, hogy rekord mennyiségű pénzért elhozza a katalán riválistól Luis Figót. Ma már egyértelműen kijelenthető, hogy Pérez üzleti stratégiája nagymértékben a galaktikus igazolásokra alapszik. És, hogy ez hogyan befolyásolja a klub bevételeit? A posztban erre is választ kaptok.
A posztban feltüntetett adatok és statisztikák 2000 nyarától a 2015/16-os szezon végéig értendők, de részletes elemzések a 2014/15-ös szezonig voltak, így a most befejeződött szezon pénzügyileg csak említés szintjén fog megjelenni.
A Real Madrid éves bevételeinek növekedése
Ha meg akarjuk vizsgálni, hogy Pérez mekkora hatással volt a klub gazdaságára, akkor nem elég megvizsgálnunk, hogy elnöksége elején mennyi volt az éves bevétel, illetve, hogy manapság mennyi. Figyelembe kell venni, hogy ebben az időszakban az IT forradalom óriási hatása kezdet megjelenni a sportban is. Manapság a telekommunikációs eszközöknek hála, egy sport klub bevételeinek óriási részét teszik ki a TV-s pénzek, illetve a médiával szoros kapcsolatban lévő reklámpénzek is. Így tehát Pérez tevékenységét nem lehet egy egyszerű kivonással leírni, sokkal komolyabb számolásokat és adatok böngészését kell elvégezni, hogy egy árnyalatnyival pontosabban lássuk a dolgokat, mivel korunk fejlődésével práhuzamosan egyre több pénz jelent meg a sportágban. Emellett meg kell említeni, hogy sok multimilliárdos magánember is „idehozta” a vagyonát, így még több pénzt pumpálva a foci világába. A miértje elég egyértelmű, és összefügg az első ponttal: Média, reklámok, népszerűség -> még több pénz…
Első körben érdemes megvizsgálni, hogy arányaiban mennyit változott a vizsgált időszakban a leggazdagabb klubok éves bevételei egymáshoz viszonyítva.
2000/01-ben az első és ötödik helyezet között majdnem 80 millió euró különbség volt.
1.
|
|
217.2
|
mil€
|
2.
|
|
173.5
|
mil€
|
3.
|
|
173.2
|
mil€
|
4.
|
|
164.6
|
mil€
|
5.
|
|
138.2
|
mil€
|
A Real Madrid számára fordulópontot jelentő 2004/05-ös évben ugyan csökkent ez a távolság, de majd több ábrával és adattal szemléltetem, hogy ekkorra megindult valami a futball gazdaságban, ami a mai napig él, és problémát okoz, ezért próbálják regulázni több fajta szabály létrehozásával is.(pl.: FFP)
1.
|
|
275.7
|
mil€
|
2.
|
|
246.4
|
mil€
|
3.
|
|
234.0
|
mil€
|
4.
|
|
229.4
|
mil€
|
5.
|
|
220.8
|
mil€
|
Mára odáig fajult, hogy a 80 milliós különbség több, mint 100 milliósra növekedett úgy, hogy mind a negyedik helyezett PSG és az ötödik Bayern is gazdaságilag meghatározó csapat a piacon. 2000/01-ben 100 milliós különbség az első és a tizedik között volt fellelhető, ráadásul szomszédos helyezéseket elért klubok között közel azonos eltérés volt. Mára már teljesen szétszakadt a mezőny, ami sok problémát jelent az európai futball számára.
2014/15:
1.
|
|
577.0
|
mil€
|
2.
|
|
560.8
|
mil€
|
3.
|
|
519.5
|
mil€
|
4.
|
|
480.8
|
mil€
|
5.
|
|
474 mil€
Átlagosan a futball klubok bevételeinek 19% a jegyárakból áramlik be, 40% a TV-s pénzekből és 41% a szponzori befektetések illetve reklámpénzekből. Már itt látható, hogy a legnagyobb bevételt a szponzorok és reklámbevételek állják. Ezt meg lehet közelíteni úgy, hogy szakmaiságot előtérbe helyezve hosszú távú építkezés és sikerek elérésével befektetők figyelmét felkeltve elérni azt a pénzügyi szintet, amit az adott klub kitűz célnak. Ez értelemszerűen azon klubok eszköze legtöbbször, akik pénzügyileg nincsenek a szűk elitben. Ezért van az, hogy „kisebb” csapatok élvezetesebben, látványosabban játszanak néha, illetve, hogy náluk bukkannak fel először a fiatal tehetségek.
Természetesen máshogyan is ki lehet aknázni ebben a kategóriában rejlő lehetőségeket. Ha már megfelelő mennyiségű tőkével és szurkolói táborral rendelkezik az adott klub, neki elegendő rövidtávon megtérülő nagyobb költségű befektetésekben gondolkozni, hiszen – szigorúan pénzügyi szempontból – kisebb a kockázata és nagyobb a várható nyereség. (Ugye rémlik Kaká esete?!) Gondoljunk csak bele, hogy melyik a racionálisabb döntés egy Real Madrid szintű klubnak/vállalatnak!
- Hosszú távú szakmai munka révén kinevelni csapaton belül azt a brand-et, amelyik majd kb egy évtized múlva téríti meg a belé fektetett pénzt és munkát, ha egyáltalán megtéríti.
vagy…
- …megvásárolni a már kész, vagy ahhoz közeli „terméket", amelyet sokszoros áron vesz meg a vállalat a „házon belüli” megoldáshoz képest, viszont sokkal nagyobb valószínűséggel hozza vissza a belé fektetett pénzt, majd akár az árának a többszörösét profitként el lehet könyvelni.
A profitorientált gazdasági világ megköveteli, hogy a második forgatókönyvet válassza a már pénzügyileg befutott sport klub, de akármilyen más területen tevékenykedő nagyvállalatra is igaz az analógia.
Önmagában ezzel nem is lenne baj, hiszen többnyire azon játékosok reklámértéke magas, amelyek méltóak a „világ legjobbjai” csoportba skatulyázásra. Viszont a Real Madridnál és főleg Péreznél nem igazán az volt a jellemző, hogy össze tudta hangolni a galaktikus igazolásokat a szakmai építkezéssel. Pedig nem kell messze menni, hogy egy jó példát fel lehessen hozni. Elég Katalóniáig keresgélni, időben pedig 2-3 évnél messzebb sem érdemes tekinteni. Neymar és Suárez leigazolása pontosan az említett kategóriába esik. Viszont a Barcelonának évekre visszamenőleg megvolt a koncepció, ami köré sokkal könnyebben igazoltak játékosokat. Pérez viszont úgy gondolkodik, és ez a legnagyobb hibája, hogy a „világ legjobbjai” bármilyen rendszerben megállják helyüket, így egy új edző igazolásával, új koncepciót is igazolunk, amivel majd jönni fognak a sikerek. Persze ezzel feltételezem, hogy Pérez fejében valami cél-féleségként ott lebeg a sikeresség – sportszakmailag.
Összességében azért van az, hogy a Real Madrid nagyobb kockázatot vállalna, ha érezhetően nagyobb hangsúlyt fektetne a szakmaiságra és kevesebbet a gazdasági szempontokra. Elsődleges tünetként jelenne meg, hogy a klub éves bevétele nem nőne annyival, mint várható lenne és hosszú távon, elmaradó sikerek (esetében) miatt könnyen trónfosztás következne be, amivel súlyos millióktól esne el a klub.
(Note: sikerek nem csak sportszakmailag, hanem gazdaságilag is értendők.)
Persze ezzel nem azt mondom, hogy elképzelhetetlen az, hogy a Real Madrid szakmai stábja kialakítson csapaton belül egy olyan koncepciót, utánpótlás neveléstől kezdve a felnőtt csapatig, ami hosszú távon a sikereket elhozza kupák tekintetében és továbbá pénzügyileg is. A baj, hogy ez nagy kockázattal jár és egy olyan edző (de inkább menedzser, lásd angol klubmodel) kell, aki bevállalja ezt a munkát és egy olyan elnök, aki megteremti a megfelelő egyensúlyt, amivel törekedne a kockázat minimalizálására.
|
