Háromgólos győzelmet aratott a királyi gárda a továbbra is gyengélkedő Las Palmas felett. A győzelemhez a második félidőben már kétség is alig férhetett, vagyis hosszú idő után először dominált egy mérkőzést a Real Madrid. Összefoglalunk!
Hogy miért ezt a címet választottam? Aki látta a meccset, az valószínűleg érti, mire utalok vele. Aki nem látta, annak röviden annyit mondanék, hogy a meccs két jól elkülöníthető részre osztható, mégpedig a két félidőre. És míg az elsőben a most szokásos formájukat hozták a srácok, addig a másodikban megrázták magukat; olyat mutattak, amit talán tavasszal, vagy nyár végén láttunk utoljára. Déjà vu!
Hogy az elején kezdjem, mindjárt a kerethirdetés során akadt egy meglepetés: a Carvajal kidőlése óta alapembernek számító Hakimi még ide sem került be. Az okokat nem tudjuk, talán pihentette őt francia mesterünk. Ez a lépés már predesztinálta a Nacho-Vallejo-Ramos védőhármas kezdőbeli szereplését.
Aztán a kezdő kihirdetésekor újabb meglepő dolgot tapasztalhattunk: Isco, Asensio, Benzema és Ronaldo egyszerre találták magukat a kezdőcsapatban, de Marcelo és Casemiro kezdőbeli tagsása (utóbbi a sárga kártyák jelentette veszély miatt) is felvont néhány szemöldököt, még talán Ancelottiét is.
A szerkesztői chatben rögtön vitatkozni is kezdtünk, hogy ez a húzás vajon milyen felállást sejtet a nevek alapján. Isco húzódik hátra Modric helyére a gyémántban? Esetleg a jobb oldalt játssza be, míg Asensio a balt, egy klasszikus 4-4-2-t kialakítva ezzel?
Felmerültek még extrémebb ötletek is, azokat nem részletezném. De annyit elárulhatok, hogy a végleges megoldás nem került beírásra.
Zidane ugyanis (újfent) meglepő módon egy 4-3-3-szerű formáció mellett tette le a voksát, amelyben Kroos párja Isco lett, Asensio pedig megkapta a jobb oldali szárnyat. Benzema középen bóklászott, CR pedig a baloldalon tartózkodott szinte folyamatosan lesen, de utóbbi kettő gyakran cserélgette egymást. Védekezésben pedig gyakran 4-4-2-es hadrendet vett fel a királyi alakulat, Iscóval a bal, Asensióval a jobb oldalon.
Aki látta a meccset, az tudja, hogy ez nem igazán működött. A védekezés csapatszinten meglepően jól, bár voltak botrányosan, kritikus helyen elvesztett labdák. De a támadásaink erőtlenek voltak. Nem igazán volt bennük elképzelés, amennyire kívülről látszott. Mintha a csapat sem tudta volna eldönteni, hogy akkor most labdabirtoklásra alapuló játékot akarjon, vagy inkább kontrából verje meg az ellenfelet.
Jó volt látni, hogy képes a csapat gyorsan végigvezetni egy támadást, még ha a végén Benzema el is benzemázta.
Ezen kívül azonban sajnos az első félidőben nem sok megjegyezni érdemes pillanatot rögzíthettünk. A Las Palmas ereje kimerült a védekezésben, és amikor néha átjutottak az másik térfélre, akkor sem volt bennük átütő erő. A Real pedig elővette a „jól bevált” U-alakot, és pontatlan beadások tömkelegével próbálta szórakoztatni a publikumot. Kevés sikerrel. A legnagyobb veszélyt néhány tizenhatoson kívülről eleresztett sistergős lövés jelentette, de ezek nem találtak kaput.
Így érkeztünk el a 40. perchez, amikor is szöglethez jutott a hazai csapat. Némileg meglepő módon nem Kroos, hanem Asensio végezte el, és a vendégek védője által rossz helyre továbbcsúsztatott labdát Casemiro fejelte be a kapuba. Nem tudom, hogy szándékos volt-e a részéről, vagy csak én akarom ezt belelátni, de klasszis megoldás volt, hogy a kapus mozgásával ellentétes irányban visszafejelte a hosszú sarok felé.
Fun fact: ez volt az első fejesgólunk a szezonban. Bár, hogy ez mennyire fun, az kétséges.
Ezzel nagyjából véget is ért az első félidő. Ekkor úgy gondoltam, hogy bár vezetünk, de ebből a meccsből bizony kínszenvedés lesz nekem összefoglalót írni, mert ugyanazt mutatja a csapat, mint az elmúlt pár meccsen. Csak most kivételesen véletlenül vezet is.
Aztán amikor a második félidőre kijöttek a srácok, mintha egy fokozattal feljebb kapcsoltak volna.Lehet, hogy a kanárik vettek visszább, nem tudom, de az biztos, hogy a két csapat közti különbség látványosan megnőtt. Az ellenfélnek szinte momentumai sem voltak, miközben a Real játékosai támadást támadás után vezettek.
Majd elérkezett az 56. perc, és elsült Asensio bal lába. De nagyon. Hiába, kis gólt ritkán tud lőni a fiatal spanyol.
Ez a gól végérvényesen eldöntötte a találkozót. Kétgólos hátrányból nem lehetetlen felállni, de a Las Palmas annyira nem tudott semmit mutatni, hogy a szépítő gól is meglepetésként hatott volna. Nem is lett, ugye.
Helyette Zidane talán a szezon során először végre értelmesen cserélt. Először behozta a sárga lapok által veszélyeztetett Casemiro helyére Llorentét. Ez a változtatás egy kicsit azt is sugallta számomra, hogy a csapat mostantól egyértelműen a kontrákra fog támaszkodni, hiszen míg Casemiro az egy az egy elleni párharcokban jobb, addig Marcos inkább a labdaszerzések, passzelfogások nagymestere. Azaz a csapat is kicsit visszább húzódik, és teret enged a fásult ellenfélnek.
Nem telt el alig öt perc a csere után, és Isco végérvényesen lezárt minden kérdést a mérkőzés kimenetelével kapcsolatban. Természetesen egy kontrából. Ronaldo ment el a jobb oldalon Asensio szöktetéséből, és önzetlenül (és pontosan!) középre kanyarított labdáját Isco vágta be a kapufa mellé, 3-0.
Mindezek után beállt Lucas az újfent nulla teljesítménnyel előrukkoló Benzema helyére, majd Ceballos váltotta Kroost, talán már az Atlético elleni derbire gondolva. Kedves Zidane, ezért a meccsért most jár a piros pont, még ha az ellenfél is asszisztált ehhez jócskán.
A meccs ezzel véget is ért, vagy legalábbis az összefoglalóból kihagyhatatlan esemény már nem történt a hátralévő időben. Végre hosszú idő után először nem csak az eredményt, hanem a játék képét tekintve is magabiztos győzelmet aratott a csapat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése